Noondarkly

3 Comments

1. Kata

   Posted March 7, 2008 at 9:24 pm | Permalink

   Én is így vagyok… annyira lefoglalt a tegnap esti jegyvétel, szállás, utazási lehetőségek keresése,mérlegelése, hogy egyszerűen kimaradt: ZSENYA…őt látni milyen lesz?mit fog előadni? Soldiers?Sirtaki?miben lesz? a piros ing?és egyáltalán…látni, látni,látni…délután aztán beleborzongtam…látni…Zsenya-nap előtt végig rettegtem, olyat fogok látni amit talán nem kellene…mohóságom miatt túl későn jöttem rá, hogy tényleg megláttam valamit…ami akkor fájdalmat okozott, aztán valami boldog felismeréssé vált és megváltoztatta azt a köteléket, ami engem Zsenyához köt:)
   Most kicsit megint félek…mert most vágyom azt a pillanatot, hogy megismétlődjön…pedig annyit kellene csak várnom, hogy láthassam korcsolyázni…hiába tudom, hogy ezt nem szabadna…remélem a hátralévő hat hét alatt ez szépen a helyére fog kerülni:)

2. Nola

   Posted March 12, 2008 at 11:01 am | Permalink

   Én is így voltam vele:) Én is csak másnap gondoltam bele. Huhúú, de jó lesz!:))

3. krisz

   Posted March 24, 2008 at 12:45 pm | Permalink

   …még mindig nem fogtam fel… szerintem nem is fogom, csak akkor, ha látom őt megint

   Szombaton elsírtam magam a “Plushenko hiányzol” feliraton, perceken át csak zokogtam… világos, hogy nagyon mélyen a lelkem része már Zsenya… akkor is, ha látszólag el-elfelejtem őt rövidebb időszakokra.

   Várom Prágát, biztosan csodálatos élményben lesz részünk!