Hát…
Rendszer, az most nem lesz. Csak ami eszembe jut.
Jelenleg egy ételszárítóval (dehydrator) ismerkedem, amit párom édesanyjáék küldtek nekünk nászajándékba. Nem túlzás azt mondanom, hogy ez a kedvenc konyhai kütyüm! Nyers (élő) ropikat lehet vele készíteni, sósat, édeset, aszalt gyümölcsöt, zöldségcsipszet, stb. Tesztelem egy napraforgómagos-bazsalikomos-hagymás-fokhagymás-rozmaringos-diós-aszaltparadicsomos ropogóssal. Összeturmixoltam pépesre egy kis vízzel, jó sűrű, kenhető pépet kaptam, azt végigsimítottam egy (a készülékkel érkezett) lapra, és benyomtam 67 fokra egy órára, majd levettem a hőfokot a recept szerint 41 fokra, és az időzítőt 8 órára állítottam be. Húúúúú micsoda illatok jönnek ki belőle! Odavagyok, hogy ezt már én is elkészíthetem és nem kell bioboltban méregdrágán vennem, ha néha megkívánom. Hálás vagyok nekik nagyon, hogy megvették nekünk, bár mi csak tanácsot kértünk!
Melegem is van. Ma 35 fok volt, ha még 6 fokot emelkedik a hőmérséklet, mi is aszalékok leszünk, mint a kaja. Sőt, akkor már szobahőmérsékleten hagyhatom a kaját és megaszalódik nyolc órán belül. Juhé!
Holnap anyósom érkezik, reggel bevásárolunk a szombati feldobásra, délután sógornőmmel gyümölcssalátát készítek. Az irodában is sok a teendő, mostanában kapkodunk és feszültek vagyunk és rengeteg a megoldandó feladat. Pénteken jön angliai tesóm és a felesége, továbbá párom húga és annak a férje és hároméves lányuk. Aznap rakjuk össze a Dobos lapjait, családi csevely, a jó ég tudja, mi lesz még. Ja, reggel piac (hentes) és az esküvő befizetése.
Szombaton délután két órakor feleség leszek. Az ezzel kapcsolatos gondolataimat hagyjuk, mert egyrészt nem sok van, másrészt azt hiszem egyelőre ilyen bensőséges dologról nem írnék publikusan.
Vilivel elkezdtünk jobb agyféltekés rajzolást tanulni. Az előkészületek miatt egyelőre csak az “előtte” három rajzig jutottunk, a rendes tanulásra még nem jutott idő. Nagyon izgalmas, kíváncsi vagyok, mit fog ez belőlem kihozni! Nagyon régen rajzoltam… szerettem… némi tehetségem is volt hozzá. Majd meglátjuk.
“The office”-t nézek és nevetek az emberi esendőség összes báján… gyakran magamra ismerek bennük… nagyon emberiek.
Ma képeslapokat bontogattam a drága barátnőimtől. Gyakran döbbenek rá, milyen különleges, értékes barátaim vannak… milyen hálás lehetek értük. Ilyenkor ünnep van a lelkemben.
Meleg van… szombatra is 34 fokot mondanak. Csak pára ne legyen… csak az ne. Már a hőgutát is elviselem, csak pára ne legyen… *fohászkodik*
Amióta a fenti sorokat leírtam, eltelt egy nap. Ismét melegebbre fordult, ma éjjel már nagyon meleg volt, nappal szintúgy. Ráadásul olyan allergia-rohamok jöttek rám, hogy öröm volt a közelemben lenni. Ilyenkor nagyon ingerlékeny vagyok, a legrosszabb formámat hozom. Nem is voltam ma büszke magamra.
A gyümölcssaláta nagyon szép, színes lett, és annál is finomabb. A bevásárlás megtörtént. Epikus méreteket öltött, három nő három bevásárlószekérrel menetelt a sorok között, három órát vett igénybe az egész. Utána egész nap csak lézengtem jóformán.
Az első szárított finomságom készen van. Kicsit puha, de isteni az íze. Párom rávetette magát. Most paradicsomot aszalok. *tapsikol*
Anyósom itt van, remekül megértjük egymást. Gyakran gondolok arra, milyen jó lenne ha közelebb élnénk egymáshoz.
Most semmire sem vágyom jobban, mint egy jéghideg koktélra, egy tengerpartra, és egy naplementére.
