Csütörtök

Katócám, ezt külön neked, az imént majdnem felhívtalak, de nincs pofám Maarit telefonjáról…

Hol jártunk? Délelőtt sehol, vagyis, kimentünk sétálni a tengerpartra, mentünk volna, de a szél majdnem lerepítette a fejünket, iszonyú hideg volt… utána főztem egy zöldséglevest, mert már igényeltem a levest, utána megnéztem a Féktelenül 2 végét (Keanu Reeves nélkül jó sz*r volt, bár Jason Patric is jó pasi…), utána elautóztunk egy outlet-parkba, ahol márkás cuccok vannak leértékelve, találtunk Vilinek egy isteni félkabátot, a legtutibb, amit eddig neki láttam, sportos, elegáns, visszafogott, divatos, fiatalos, mégis klasszikus, isteni. Maarit fizette, mint nagyjából mindent, amióta itt vagyunk. Mikor fogom tudni neki mindezt visszaadni…? Várom már az időt, amikor a saját pénzemből vehetek én másnak mindenfélét…

Holnap Rochester-be megyünk, két óra vonattal, állítólag ebben a városkában van Anglia egyik legnagyobb antikváriuma (félmillió könyv!!!!!! aaaaaaahhhhhh), illetve második legrégebbi katedrálisa, és egy kastély is. Szombaton ha minden igaz tesómék jönnek látogatóba, vasárnap meg pakolunk és megyünk haza, hétfőn, hála istennek. Rengeteget kötöttem, sokat tévéztem, még többet aludtam. Kell a munka, az orosz, a barátok, kell Kata, kell a fórum, kell Zsenya.

Csak tudnám, mit tett a testvéred, hogy most megint te eszed magad az egész miatt!!! Nehéz lehet, hogy tagadnod kell, mert akkora a szíved, hogy nem akarod megmondani neki. Pedig muszáj lesz, hogy továbbléphess! Ahogy azt a bizonyos levelet is fel kell majd adnod…

Az pedig, hogy miattad hanyagolok másokat, egyszerűen nem igaz. Soha nincs elég idő mindenkire, akkor sem, ha teszem azt, csak egy ismerőse van az embernek. Munka és a mindennapok mellett nem lehet mindent és mindenkit beszuszakolni az időbe. Szóval emiatt ne emészd magad, legalább emiatt ne, kérlek!

Otthon akarok lenni, annyi ötletem, gondolatom van, de itt tehetetlen vagyok, mintha kalitkába zártak volna. Őrület, mi?

10 Comments