Sóhaj

Ok, lehiggad, elfogadja, kész, nem nyavalyog. Nem kaphatok meg mindent az életben, a fenébe is!!! Olyan kurva jó dolgom van, hogy tartsam a szám és adjak hálát naponta, mindenkinek! 🙂
Majd látom máskor… két év múlva mondjuk. Végtére is, Tori-nak hat évébe telt idemászni hozzám 🙂

5 Comments

  1. Kata
    Posted March 7, 2007 at 10:12 pm | Permalink

    úgy látszik Krisz ezt a cukorkát még nem bonthatod ki…de legalább tudod,hogy finom cukor van a csomagolásban és örömmel várod,hogy érezd is 🙂
    egyszer kibontod majd egészen biztosan

  2. Posted March 8, 2007 at 7:52 am | Permalink

    igen én is úgy érzem
    ha elkezdtünk volna szervezkedni, valami nem stimmelt volna… szinte megkönnyebbültem, hogy azt mondtam, nem
    most jobban érdekel, mi lesz Anne sorsa (vagyis az övét tudom), és miképpen öntöm szavakba, ami bennem dúl
    amennyire el vagyok varázsolva, még csalódtam is volna benne (na, ezt azért kétlem)
    Vili azzal vigasztalt, hogy J fiatal még, és csak jobb lesz az idővel, és ebben igaza van, most 26 évesen már nagyon nagyon, hát kb 30 évesen egészen veszlélyes lesz már… sok szempontból hihi

  3. Nola
    Posted March 8, 2007 at 3:45 pm | Permalink

    Majdcsak elmászik ő is ide:) És úgy sokkal kényelmesebb is lesz, hogy nem neked kell utánamásznod:)

  4. Posted March 8, 2007 at 4:38 pm | Permalink

    de Nolcsi, én szeretek mászni!!! 😉

  5. Nola
    Posted March 8, 2007 at 5:30 pm | Permalink

    Jaaaaaaa:)

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*