A hápogás nem jó szó arra, amit most csinálok… a vigyor, az elgyötört, megbabonázott, gyönyörteljes elragadtatás és a féktelen gondolatok erőszakkal való csitítgatása között már komolyan azt sem tudom, hol áll a fejem.
Őőő… *krákog*… csak nekem jut eszembe az, hogy ilyen lehet akkor, amikor……………….?
*olvad*
Négy órát aludtam… hála neki… meg Katának… ő sem jelentkezett, gondolom sok a melója és ő is alig áll a lábán… na majd ettől fel fog ébredni, garantálom.
Óvatosan kinagyítani…
