Bársony ujjaim között, illatos vérszínű bársony, letéptem egy halódó rózsáról, hogy magammal hozzam illékony emléknek. Ahogy száll el belőle az élet, úgy illatosabb, és selymesebb tapintású. Halála előtt közvetlenül a legerősebb az illata…
Nemrég beszabadult az épület folyosójára egy kis madár. Üvegablakok vették körül, látta a szabaság útját de visszatartotta valami nem látható erő. Szegényke repkedett, verdeste kis testét az ablakhoz, nagyon fájt nézni. Rádobtam a kardigánomat, foglyul ejtettem, és szabadon eresztettem a bejárat előtt… Egy pillanatra rámnézett, pihegett, nem értette, hogy ő most szabad, aztán elrepült és letelepedett egy közeli bokron. A minap megint láttam, bekukucskált a bejárati ajtón, készenlétbe helyeztem a kardigánomat, hátha megint mentőakcióra lesz szükség. Nem volt, mert a kis szárnyas nem jött be, odakint maradt, az ő világában.
Ha a mostani magamat kellene jellemeznem, óvatosabb vagyok, előrelátóbb, és visszafogottabb. Nincs egyoldalúság, nincs megszállottság, aminek örülök… próbálok nyitni, és próbálok nem függeni sem dolgoktól, sem emberektől. Próbálok csak akkor írni, ha mondanivalóm van (ez most kivétel hehe, rég írtam naplószerűt), vagy ha már érzem, hogy feszít valami, az írás hiánya. (Ezzel még meg kell bírkóznom. Van egy olyan érzésem, hogy nekem írnom kell… pedig lehet, hogy nem is. Lehet, hogy az írással csak magamnak teszek jót, másnak nem. Ha pedig így van, akkor terápiának kell felfognom, amihez a külvilágnak semmi, de semmi köze… No, majd elválik.)
Nálunk is volt némi kis felújítás, a volt hálószobánkat (jelenleg vendégszoba, mi az emeleten alszunk) festettük ki végre, ágyat szereztünk be, a függönyöket még fel kell rakni, a fali lámpákat is… de alakul…gat.
Olvasni csak egy dolgot tudok, Müller Pétert. Irodalom most nem megy… semmilyen irodalom. Most a Lomb és gyökér című könyvét olvasom, ami a Benső mosoly után teljesen más… Istenről szól. Nehéz téma. Bukdácsol is benne. De közel érzem magamhoz a látásmódját. Sokat kapok tőle. Szombaton látni fogom… nem hiszem, hogy szeretnék neki bármit is mondani. Ő sem erősebb nálam. Lehet, hogy megölelném, ha engedi.
Tamás betáblázott júniusra, ami pénzügyileg nem rossz, mert egyben kapom meg a hónap elején, és tervem szerint azonnal menni is fog a bankba. (Spórolásra adtam a fejem, ami a tegnapi vásárlásaimmal szépen dugába is dőlt… szandál, 13 ezer forint… tahini és pirított szezámolaj, két állandó élelmezési cikkünk, 4 ezer forint… kicsit depiztem is emiatt, de ami kell, az kell.) Ugyanakkor pedig fantasztikus filmeket mutatunk majd be, megint. Földre pottyant ember, Dr Caligari, Vágtatni fogok akár egy megvadult ló, A hallgatás és sötétség országa, Ötödik lovas a félelem. Jövő héten Rettegett Ivánt láthatom majd. A tegnapi filmen, a Vétlen Baltazáron, elsírtam magam. Nagyon fájt…
A hétvége mozgalmas lesz, Katámék feljönnek, mindenki, szombaton lesz Müller Péter és Bereczki Zoltán a Nők Lapja családi hétvége keretein belül, meg séta, vagy nem is tudom, Eszter is jön Zoli miatt, vasárnap pedig Mucha kiállítás, Tropicárium a Campona-ban, és Angyalok és démonok, lehet hogy Marával. Jó lesz, tegnap azt beszéltük, ki hoz szendvicset… *vihog*
Munkám kevés van, de még nem adjuk fel. Volt egy pont, túllendültünk rajta. A család együtt alakul, nem hiába születtünk egymás mellé…
