Ezüst

Több éven át voltam tagja egy Jevgenyij Pljusenko rajongói fórumnak, az első magyar nyelvűnek, amit valaha létrehoztak. Sok szép élményem kötődik a csapathoz, sok értékes és érdekes személyt ismertem meg Zsenya révén, számos közös programot szerveztünk, nem utolsósorban külföldi utazásokat. Barátságok jöttek létre, többek között életem egyik legfontosabb barátját köszönhetem ennek a fórumnak. Sajnos pár hete megromlott a viszony köztem és a fórum többi tagja között, illetve a barátnőm is fekete bárány lett velem együtt. Teljesen lényegtelen, miért következett be mindez, az is, hogy kinek volt igaza, most nem erről szeretnék írni…

Adva van egy istenadta tehetség, egy aranyhajú orosz jégherceg, aki jóformán 2001 óta veretlen, néhány kivétellel minden nemzeti és nemzetközi versenyt megnyer, amin elindul, és ami számomra ennél fontosabb, aki az aranyérmeken túl olyasmit nyújt a közönségnek, amit rajta kívül csak nagyon kevesen tudnak. Jevgenyij Pljusenko különleges korcsolyázó volt már a kezdetektől fogva; ki ne emlékezne a Sex bomb-ra, amivel tulajdonképpen berobbant a köztudatba? Én akkor figyeltem fel rá… És jöttek az aranyak (nagyon ritkán az ezüstö)… és a felejthetetlen kűrük, a Carmen, Nyizsinszkij, a Pétervár 300, a Tosca, a Keresztapa… Első vagy második helyezésnél rosszabbat nem nagyon ért el ez a fiú. Vajon ezért szerettem meg…? Nem hinném. Azért szerettem meg, mert varázsolt a jégen, mert négy percben elkápráztatott, mert a jéghideg talajon sikló sudár testből és lélekből olyan tüzes szenvedély sugárzott, amivel én azelőtt nem találkoztam. Éveken keresztül varázsolta az én lelkemet, és a barátnőim lelkét is. Éveken át követtük Zsenya földi útját, a családi körülményeit, a versenyeit, a magánéletének minden fordulatát, melyről tudomást lehetett szerezni valamilyen módon. Megismertük, kiismertük, tudtuk, mitől fél, minek örül, mik a vágyai, láttuk, hogyan megy tönkre az első házassága, végignéztük, ahogy szenved ennek következtében, aztán ahogy rátalál Jana Rudkovszkajára, és ahogy a privát boldogsággal egyidőben megtalálja a lelki békéjét is, leveti a hűvös, távolságtartó Jégkirály szerepét, megnyílik a rajongók előtt, közvetlenebb lesz, többet mosolyog… és mindezidő alatt nem is egyszer láttuk őt előadni, minden alkalommal alig pár percben ugyan, de szemtanúi lehettünk a varázslatnak. A varázslatnak, amire mindannyiunknak szükségünk van.

Szeretetem Zsenya iránt nagy, de nem elfogult. Mindent megbocsájtok neki, mindenben támogatom; de amikor úgy érzem, rossz úton jár, nem fogom megveregetni a vállát. Ha egy barátomnak elmondanám az őszinte véleményem, úgy neki is tartozom annyival, hogy őszintén megfogalmazom magamban mindazt, ami napok óta kavarog bennem, amit az elmúlt évek érzései, élményei és tapasztalatai érleltek.

A mohóság nagy úr, a hiúság még nagyobb. Álcázva fúrja be magát az ember lelkébe, van, hogy nem is lehet észrevenni. Egy többszörös Európa- és világbajnok, illetve egy többszörös olimpiai érmes (egy arany, két ezüst!) műkorcsolyázó esetében azt hiszem, nem kell magyarázni a hiúságot, no meg, legyünk őszinték, egy ilyen kaliberű sportemberből nem is hiányozhat a hiúság. Ha hiányozna, akkor nem versenyezne… Nincs ezzel baj… csakhogy… drága Zsenya, nagyon szeretlek, ezerszer elmondtam, megírtam, képekbe szedtem, szeretlek, őszintén… de a hiúságod legyőzött most téged… engedtél a pénz csábításának, a hatalom csábításának, és nyerni akartál… féltél attól, hogy a rajongóid elpártolnak tőled, ha nem nyered meg az aranyat, és nyerni akartál… féltél attól, hogy az ellenségeid (az Isten büntesse meg őket!) kárörvendően fogják a markukat dörzsölgetni, ha elbukni látnak téged, és nyerni akartál… féltél attól, hogy a pontozóbírók ellened indított hadjárata kicsúcsosodik az olimpiai játékok alatt, és csak azért is meg akartad nekik mutatni, hogy csupán a pontokra figyelve, képes leszek nyerni… Nem hibáztatlak… amikor Brian Joubert mást sem csinált, mint ugrott, és nyerni tudott vele, akkor bezzeg nem jött panaszáradat senkitől… amikor te és Mishin papa az ugrások nyelvén akartatok beszélni, a ti szavaitok értetlenséget vívtak ki, és nem elismerést… pedig egy huszonhét éves sportembertől, aki sok-sok év után tér vissza az amatőr versenyzők közé, és hibátlan ugrásokkal kétszer is nyerni tud, majd ezüstérmet szerez a világ legrangosabb versenyén- ez nem nagy teljesítmény, hanem hőstett! Drága Zsenya, nagyon szeretlek téged, de engedtél mindenki befolyásának, és hagytad, hogy a hiúságod vezessen… rábíztad magad az ugrásokra… ahogy a torinói olimpián, elbíztad magad, csakhogy sejteni lehetett, hogy még egyszer nem nézik el ezt neked… felpiszkáltad a pontozóbírókat, meglebegtetted a nagyvilág előtt azt a “titkos” összeesküvést, melynek értelmében “Vancouver-ben az európai korcsolyázók pontjait le kell majd vinni, és Észak-Amerika sportolóinak pontjait felfele kell majd kerekíteni”… erre a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja és a Nemzetközi Korcsolyaszövetség elnöke, az a Cinquanta, akinek a nevét ezerszer hallottam már kijelentette, hogy “nem lesz egyszemélyes verseny Vancouver-ben, nem bizony, barátocskám”. Joggal féltél, Zsenyus… és ezeket tudva, átgondolva, mi minden járhatott a fejedben, amikor utolsóként léptél jégre a szabadkorcsolyázás estéjén, mi mindent kellett mérlegre tenned, hány irányba kellett megfelelned, hogy megtartsd a világ szeretetét, ami nélkül te nem tudsz létezni- nos, kész csoda, hogy nem vétettél hibát. Acélidegeidnek köszönhető, hogy hibátlanul futottál… és ezért le a kalappal előtted… ilyen sportember nagyon kevés van… minden csodálatom a tiéd.

De… mindeközben… a rádnehezedő nyomás hatására a hiúságod kezébe adtad a gyeplőt, és az bevitt téged az árokba. Elhitted, hogy nyerned kell… és a győzelem oltárán feláldoztad önmagadat. Azt, akit megszerettem… akit annyian szerettünk, és szeretünk még most is… aki sok-sok ember számára jelenti a mindent. A pontokat számoltad… és hagytad kialudni a tüzet. A Tango amore eme előadására én, sok éven át hűséges rajongód, a bronzérmet sem adtam volna oda neked.

Azt kérdezhetitek tőlem, ti akik ezt olvassátok, akik Zsenyát szeretitek, hogy miért árulom el Zsenyát? Hogy tehetem ezt vele? Miért nem támogatom abban, hogy kiharcolja az aranyat? Hogyan szerethetem, ha ilyeneket gondolok róla? Nos, úgy szerethetem, hogy közben a javát szeretném, és boldognak akarom látni, nem akarom, hogy eladja a lelkét a pénznek, azt akarom, hogy a sorsát élje, ne az üres földi életét tengesse. Úgy, ahogy az évek során nem az aranyérmei miatt szerettem és imádtam, úgy most sem azt tartom fontosnak, milyen helyezést ért el a versenyen, és nem érzem azt, hogy elvesztettem volna valamit, amiért “csak” ezüstérmet kapott. Nem tartozott nekem semmivel, esetleg csak önmmagának azzal, hogy tovább éli a sorsát… de letért a neki kijelölt (vagyis az általa választott) útról, és az arany súlyától bódultan bukdácsol már egy ideje. Ha a tizedik lett volna, de azt nyújtja, amire csak ő képes, boldog lettem volna… így viszont küszködök az érzéseimmel, szomorú vagyok, csalódott (igen, csalódott, de azt hiszem, tisztán és érthetően elmagyaráztam, miért vagyok csalódott), együttérzek Zsenyával, szeretném megölelni és szeretnék vele lenni, hogy mindezt elmondhassam neki, nem azért, mert nagyképűen azt gondolom, Zsenyának én jelentem a megváltást, hanem mert úgy tűnik, nem gyakran beszélnek neki ezekről a dolgokról; továbbá szeretném Zsenya ellenségeit egyenként az ő helyzetébe állítani, hogy lássák, mennyi szomorúságnak tették ki őt az egy ideje szűnni nem akaró becsmérlésáradattal, szeretném a jelenlegi pontrendszer kialakítóit egyenként megrázni, amiért igazságtalanságra adnak lehetőséget sok-sok éve, szeretnék Zsenya úgynevezett rajongóival egyenként elbeszélgetni, és szeretném megkérdezni tőlük, ugyan miért szeretik Zsenyát, és miért gondolják azt, hogy ha Zsenya nem nyer aranyat, akkor tőlük elloptak valamit, szeretném megérteni, hogy a sok éven át tartó “barátságaim” hogyan végződhetnek így, és miért van az, hogy ennyire másképpen látjuk én és a barátnőm a dolgokat, mint ők?

Időközben fontos megemlíteni, hogy nagyon sokak szerint Zsenya érdemelte az aranyat, és sokak szerint kivizsgálásra lenne szükség, illetve Mishin-éknek harcolniuk kellene az aranyért. Örülnék-e egy izzadságszagú aranynak? Egy olyan aranynak, ami miatt Zsenyát még többen fogják nyíltan gyűlölni? Egy olyan aranynak, ami tovább generálja benne a további győzelmek szükségességét? Hibáztatnunk kellene bárkit is, amiért Zsenya most csak ezüstérmet nyert? Evan Lysacek lenne a felelős, amiért a pontrendszer alapján az övé lett az erősebb program? Vagy Mishin, Zsenya edzője, amiért nem volt óvatosabb a pontok kiszámolásánál, és csak annyit tett a programba, amennyivel éppen csak nyerni lehetett volna? Vagy Zsenya, aki elbízta magát és nem akart kockáztatni? Felelősöket kereshetünk, de mi értelme van? Egy kicsit mindenki felelős… de szentül hiszem, hogy a sorsa alakulásáért elsősorban az ember saját maga felel. És így igenis Zsenya az, aki elvesztette az aranyat: ellopta saját magától…

Ezer kérdés, válasz nélkül… Nem tudom, mi lesz Zsenya sorsa a továbbiakban, nem tudom, hallgat-e majd a belső hangjára, és megérti-e, hogy az ő világa nem a versenyek, hanem a showműsorok világa… ahol nincs rajta nyomás, ahol nem kell bizonyítania senkinek semmit, ahol ő és a közönsége eggyéválhat azalatt a néhány perc alatt, amíg ő a jégen van. Támogatni fogom mindenben, ahogyan tudom; szüksége van a rajongói szeretetére, és az enyémre számíthat most is, ahogy mindig. De a véleményem mellett kitartok, és ha megtehetném, neki is elmondanám. Az ezüstérem pedig nem más számára, mint egy lecke a sors részéről, hogy térjen észhez. (Ahhoz képest, amit Brian Joubert az éveken át tartó pökhendi viselkedéséért kapott a sorstól a maga huszonakárhanyadik helyezésével, ez csupán egy gyengéd legyintés volt.)

És még egy elfogulatlan megjegyzés: drága Zsenya, értékelem a humorodat, de eszem a zúzádat, hát komolyan gondoltad, hogy ha útban a magad ezüstérmes helyed felé viccesen átlépsz a dobogó legfelső fokán, ezzel jelezve, hogy az arany téged illetett volna, ezt a gesztust azok, akik eleve minden szavad és tetted mögött az antikrisztust keresik, értékelni fogják és nevetnek majd rajta? Arról nem beszélve, hogy a hiúságnak egy újabb megnyilvánulása volt. Őszinte csodálódként, rajongódként, követődként, Zsenya drága, én nem értékelem humorosnak ezt a gesztust. Emberi húzás volt, meg is értem, talán a helyedben undokabbat is tettem volna, de humoros, na az nem volt. Evan Lysacek szempontjából semmiképpen sem volt az.

Végszóként szeretném üzenni mindazoknak, akik bizonyos, Zsenyával szemben ellenséges érzéseket tápláló internetes portálok tagjai, hogy ne merészeljenek ezzel a blogbejegyzéssel példálozni, mert én nem az a rajongó vagyok, aki elfordult Jevgenyij-től. Tessék elolvasni mindent és teljes egészében értékelni az olvasottakat. Nem akadályozhatom meg, hogy kiragadjon belőle bárki egy-egy mondatot vagy szókifejezést, de szeretném előre leszögezni, hogy megvetendő és alantas gesztusnak tartanám.

31 Comments

  1. Kata
    Posted February 22, 2010 at 12:16 pm | Permalink

    Nagyon szépen megírtad…remélem mindenki megérti amit el akartál mondani…*ölel*

  2. Posted February 22, 2010 at 12:38 pm | Permalink

    Heh… ki az a mindenki? Nem mintha várnék reakciókat, de szerintem a fórumról senki sem fogja ezt olvasni, és ha igen, akkor sem lesz egyetértés… tulajdonképpen már nem is nekik írtam, csak úgy a nagyvilágba be. Bárkinek, aki erre a blogra téved.
    Ja, ellenvetés nincs? Ellenvélemény? Megfelelek a pitbulli elvárásoknak? *vihog*

  3. orsi
    Posted February 22, 2010 at 2:41 pm | Permalink

    Értem.

  4. Posted February 22, 2010 at 2:56 pm | Permalink

    Köszönöm szépen Orsi…

  5. Kata
    Posted February 22, 2010 at 5:32 pm | Permalink

    Én is úgy értettem a “mindenki”-t…Azokra a blog-olvasókra gondolva akik akarattal vagy akaratlanul idetévednek.

    nyugi megfelelsz….de azt hiszem muszáj lesz az az oltás 😀

  6. Piró
    Posted February 23, 2010 at 12:35 am | Permalink

    Aranyom,

    hihetetlen vagy! Mintha belelátnál a fejembe. Pontosan ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, sajnos már az olimpiai rövid program óta. Nagyon sajnálom, h nem nyert, de az a korcsolyafenség, akit mi szerettünk, aki elkápráztatott a lélegzetelállító előadásaival, nos az a művész sajnos nem jelent meg az olimpián. Én hiszem, és remélem, h átgondolja a történteket és újult erővel, a régi odaadással fog ismét korcsolyát húzni egy napon.

    Puszi

  7. Posted February 23, 2010 at 9:34 am | Permalink

    Igen-igen Orsi, hidd el nem rád vonatkozott!!! 🙂 Valójában a fórumos személyekre, akik érdekes és örömteli módon Évi hozzászólása után pálfordulatot vettek. *nevetgél*

    Piróka! 🙂 Nem hiába szeretlek annyira 🙂 Igen, sajnos ez most így alakult, de nincs ezzel semmi baj… Zsenyában ott lapul a tűz, valahol mélyen… valamikor fellángol majd benne megint! Ha pedig nem, akkor ennyi volt… kaptunk tőle sok-sok gyönyörű percet, órát, évet, amiért hálásak lehetünk szerintem!

  8. orsi
    Posted February 23, 2010 at 9:45 am | Permalink

    Sejtettem, csak nem volt erőm már kifejteni, hogy mi van bennem. 🙂 De szerencsére Éva megtette. Vele és veletek teljesen egyetértek!

  9. Posted February 23, 2010 at 9:58 am | Permalink

    Rendben 🙂 reméltem hogy nem lesz ebből félreértés!
    Igen Évi megtette aminek én őszintén örülök!!!

    Zsenya meg remélem magába néz egy kicsit és folytatja a korcsolyázást- de azt a fajtát, ami a varázslat… nem kell nekem több verseny… egyetlen verseny sem kell! Csak térjen vissza a régi Zsenya… 🙂

  10. Demese
    Posted February 24, 2010 at 9:58 am | Permalink

    Én nem vagyok rajongó, csak a mostani EB-t és az Olimpiát néztem, de láttam a kötelező előtt egy interjút az Eurosporton, ahol azt nyilatkozta Plushenko, hogy ő csak azért jött, hogy versenyezzen, örülne egy bronz éremnek, mert az még nincs neki! Én azt gondolom, hogy ez részben igaz, ő lehet hogy azért ment, de tudjuk, hogy nem azért küldték, így az elvárások rabja lett!
    Amit írtál, hogy az ő világa a show, azzal nem értek egyet. Ezzel a tudással és tehetséggel, a sok munkával amivel a legjobbak közé kűzdötte magát nem elégedhet meg a show-val. Bele kell írnia a nevét az örökkévalóság nagy könyvébe. Én ezt érzem abból, hogy visszajött! Pontosabban, ha a helyébe képzelem magam, akkor nekem az lenne a célom.
    Mivel későn adták Eurosporton élőben a műkorcsolyát, így felvettem. Lysacek és Plushenko kürjét meg tudtam nézni többször is, azaz kb. 20-szor! Szebb volt, szebben volt kivitelezve Lysacek programja, de a többszöri visszanézés jót tesz Plushenko megítélésében is!

  11. Posted February 24, 2010 at 10:27 am | Permalink

    Szia- Emese, igaz? 🙂 az emailcímedből gondolom… Köszi szépen a hozzászólást!
    Igen, mi is láttuk az interjút, melyben azt mondta, nem is az érem a fontos neki… de azért (ezt rajongóként ki merem jelenteni) tőle, a világ legjobbjától, aki ráadásul Skorpió (munkamániás, maximalista, csak a legjobbal elégszik meg) valahol elvárható, hogy az aranyért fusson, és a külső elvárások summája is ez volt, hiszen a rajongók, a korcsolyaszövetség (a hazai), Putyin, a felesége, mindenki azt várta és azt is várta el tőle, hogy ő fog nyerni.
    Az örökkévalóság nagy könyvébe szerintem ő már beleírta magát bőven, akik csak egyszer látták, azoknak a lelke megváltozott, és a sok-sok győzelem, érem mind azt jelzi, hogy a legnagyobbak között van.
    Engem személy szerint eddig (4 alkalommal láttam korcsolyázni élőben) mindig a show-kon előadott programjaival varázsolt el. Versenyen elvárásoknak kell megfelelnie, de a gálákon önmagát adhatja… és szerintem olyankor a legszebb és legszenvedélyesebb. 🙂
    Ami Lysacek-et illeti, gyönyörű volt, és nem sajnálom tőle az aranyat, egyáltalán nem! Zsenya pedig itt és most nem volt a legjobb… és sajnos a versenyeken a napi teljesítmény számít! Volt ő már jobb és szerintem lenne is, ha nagyon akarná, de remélem, hogy meggondolja ezt és előad majd emberek százezreinek mindenféle gálákon.
    Kriszti

  12. Demese
    Posted February 24, 2010 at 11:36 am | Permalink

    Maradjunk a Demesénél, nem Emese a nevem Krisz!
    Beírta magát a nagykönyvbe, de mivel maximalista, így arra hajt, hogy ő legyen a 3. olyan ember, aki 2 olimpiát nyert.
    Már több fórumon is megjelent, hogy Szocsiban is indulni fog! Én kíváncsi leszek, hogy közel 32 évesen mire lesz képes akkor! Te pedig reménykedj, hogy letesz erről a tervéről!

  13. Posted February 24, 2010 at 1:18 pm | Permalink

    Oké, akkor Demese 🙂
    Az már igaz, hogy csiklandozta a bajszát a tudat, hogy megnyerje az aranyat és alig 2 pont híján meg is csinálta! Nem semmi.
    Szocsi? Kinézem belőle ezt az őrültséget, hangoztatja eleget, hogy majd ott, majd ott… de én is úgy vagyok vele, hogy 32 évesen… hát… ér ennyit az egészsége? ;(
    Viszont, ha a pontrendszer nem változik és a négyesfordulatoknak hamarosan nem is lesz értéke, a triplákkal semmi de semmi problémája nincsen, na azt kinézem belőle, hogy triplákkal telitűzdelt és tüzesen előadott programmal oda is teszi magát. 🙂 Pláne hogy az oroszok szét fogják szedni, ha tényleg ott lesz. De erősen kétlem. Nem szeretném, tényleg nem.
    Szabad kérdeznem, hogy találtál erre a blogbejegyzésre? 🙂 Meg is mondtad, hogy nem vagy rajongó, és a hangnemedből is ez süt, bár nagyon szimpatikus számomra, hogy civilizált módon tudsz róla beszélni! Meg szeretném köszönni, hogy normális párbeszédet folytatsz velem ebben a témában 🙂 a legtöbb vélemény, amit eddig olvastam, olyan emberektől származik, akik a)odavannak Zsenyától és hörögve követelik az aranyat akkor is, ha Lysacek jobb volt nála (mert szerintük nem volt jobb!) b)gyűlölik Zsenyát és legszívesebben megfojtanák egy kis kanál vízben, és bárki másnak odaadnák az aranyat, csak ne neki… Pedig szerintem ez most nagyon szürke terület…

  14. jinjang
    Posted February 24, 2010 at 2:40 pm | Permalink

    Őszintén szólva én nem is tudnám, ki az Plushenko, ha pár hónapja nem tévedek ide közös kedvencünk, Josh Groban kapcsán. Én nem nézek túl sűrűn korcsolyát, pedig szeretem, mert szép, csak nem bírom idegekkel, mert mindig féltek mindenkit az eséstől. Most sem láttam belőle semmit, bár utólag szívesen megnézném, ki mit alkotott.
    Viszont hallottam a botrányról, és rögtön kíváncsi lettem, hogy a rajongók mit gondolnak az ügyről. Megnyugodtam, hogy nem csak bennem van az az érzés, hogy ezt nem így kellett volna.
    Ami meg a rajongókat illeti, sajnos van egy réteg, aki tulajdonképpen nem a sportolóért, hanem a győztesért rajong, ezt én is tapasztaltam teniszezők kapcsán.
    Kedves krisz, nem vedd a szívedre az ilyen megnyilvánulásokat, és írd tovább ezt a nagyszerű blogot!

  15. Demese
    Posted February 24, 2010 at 4:08 pm | Permalink

    Beírtam a keresőbe, hogy Jevgenyij Pjusenko, és ez volt az egyik oldal, amit kidobott! Nekem tetszett az EB-n, és nem tagadom, nekem az Olimpián is! Általában úgy nézek sport közvetítést, hogy szurkolok valakinek. Mivel magyar induló nem volt a számban, így én őt választottam, általában az oroszok ebben a sportágban jók! Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy még ezelőtt sohasem hallottam róla, hiszen aki néz műkorcsolyát, az ismeri. Bocs! Most mennem kell! Este még írok!

  16. Demese
    Posted February 24, 2010 at 6:51 pm | Permalink

    Ne haragudj az előbbiért, de a meló! Már hazaértem, ráérek!
    Én azt tisztelem benne, hogy ismét, annyi kihagyás után felvette a verseny korcsolyáját. Kíváncsi voltam, hogy hogyan jutott idáig, és amit az életéről olvastam, hogy hogyan jutott a legjobbak közé, milyen kemény munkával, és kitartással, hogy a szülei hogyan támogatták, azt mondom sokak vehetnének példát róla, róluk.
    Valahogy azt hiszem érzem, értem azt, amit akar. Nehéz úgy leélni az embernek az élete hátralévő részét, és várni a halált, hogy nem érzi, tudja azt, hogy mindent megtett, ami tőle tellett, hogy mindet elkövetett, még akkor is, ha esélye van nevetségessé tennie magát. Az eddigi ismeretanyagom alapján úgy vélem, neki joga van a 2 olimpiai aranyra, joga van, hogy ott legyen a világ első 3 korcsolyázója között, akinek ez sikerült, és biztos vagyok benne, hogy ezt ő is így gondolja, és szerintem jogosan.
    Tisztelem azért, amit elért, bár nekem is sikerülne abban, amiben én érzem magam jónak! Halhatatlanná válni!

  17. Demese
    Posted February 24, 2010 at 7:01 pm | Permalink

    Talán azért is volt ő szimpatikus, mert a 4-es ugrás pártján volt! Totál igaz az, hogy ha ő 1994-ben már tudott 4 fordulatost ugrani, akkor hogyan lehet, hogy 2010-ben lehet 3 és 2 fordulatosokkal olimpiát nyerni. A többi, időre teljesített sportban egyre csak újabb és újabb, jobb és jobb időeredményeket produkálnak. A műkorcsolya meg visszafejlődik? Ettől függetlenül nekem a pontrendszer nagyon bejön, így sokkal egyértelműbb az összehasonlítás, és kevesebb a részrehajlás esélye! De leszögezem nem vagyok elég tájékozott műkorcsolyában, házi szurkoló vagyok!

  18. Demese
    Posted February 24, 2010 at 10:58 pm | Permalink

    Megnéztem a női kötelező számokat felvételről, amiket hajnalban adott az Eurosport élőben. Nos, az olasz lány, aki az EB-t megnyerte megint rontott. Ugyanis az EB-n úgy nyert, hogy az egyik ugrás nem sikerült neki és esett, ami az Európa Bajnokságon igen általános jelenség volt az összes jobb indulónál. Ő most a 6. helyen áll a kötelező program után. Szerintem ez szégyen!
    A grúz lánynak nagyon-nagyon hasonlított a lépéssora Plushenko-éra, stílusában, összetételben, hangulatban, még a kezét is hasonlóan használta. Ő mégsem kapott éles kritikát, sőt kifejezetten dicsérték. Plushenkot bírálták a Eurosportos kommentátorok azért is, mert a félköralakú lépéssora szerintük nem megfelelően palánktól palánkig tart, kicsi az ív, és talán nem is 180 fokos félkör, hanem kisebb. Kb. 20-szor néztem vissza. Állítom, hogy legalább 270 fokos, középről indította, és a másik palánknál végződött, csak a kameraállások miatt nem tűnik fel, de az EB-s felvételeken is jól látszik. Talán mégis van némi elfogultság!
    Lysacek kűrje lágyabb, gördülékenyebb – bocsánat, hogy ezt mondom – lányosabb, Plushenkoé férfiasabb, a nyers erő és tudás. Ha kettőjüket kellene összehasonlítanom, akkor így jellemezném a programjukat ennyi visszanézés után.
    Valójában Lysacek kűrjében nem volt hiba, kizárólag azért nem szimpatizálok csak vele, mert az bronzosítottnak kinéző bőre, a hátrazselézett haja, és a vékony végtagjai nekem nem megnyerőek.
    Érdekességképpen megjegyezném az új pontrendszerrel kapcsolatban, aztán mindenki döntse el, mit gondol, hogy Plushenko ugyanazt a rövid, és szabadprogramot futotta az EB-n és az Olimpián, és bár az EB-n tökéletes volt, bizonytalanság mentes, az olimpián sem rontott, csak az ugrásoknál látszott hogy izgul. Eredményei:
    EB
    rövid 91,30
    szabad 164,09
    össz 255,39
    Olimpia
    rövid 90,85
    szabad 165,51
    össz 256,36

    Bocs, ha untattalak, és túlzottan kifejtettem a gondolataimat a témában, de úgy érzem, jobb ha mindenki úgy alkot véleményt, ha a részletekkel is tisztában van. Így az olvasóid ismereteit bővítettem. Remélhetőleg!

  19. Posted February 25, 2010 at 9:17 am | Permalink

    Kedves Jinjang, köszönöm szépen a hozzászólásodat! Igazad van abban, hogy a győztes mindig vonzza a figyelmet, ahogyan a mosolygós ember is a társaságot, ugye… 🙂
    Nekem mostanában a Plush-rajongókkal volt némi afférom, nem éppen kellemes, és azóta azt veszem észre, hogy homlokegyenest ellentétes véleményen vagyok a legtöbbjükkel, ami lehet, hogy eddig is így volt, csak valahogy most markánsabban érzékelem. Szerencsére azért van bőven olyan is, akivel egyetértek illetve aki hozzám hasonlóan látja! Nem, ezt nem így kellett volna, szegény Zsenyát nagyon sajnálom, amiért ide jutott, ki tudja, mi zajlott és zajlik a háttérben… és a közönség ebből csak azt látja, hogy magához képest sápatag volt, önmaga árnyéka… Remélem, összeszedi magát morálisan és továbbmegy.
    Közös kedvenc Josh? Nem emlékszem, hogy írtál-e kommentet Josh-témában eddig, ha mégis, bocsi a rossz memóriámért! Örülök hogy te is szereted (lehet hogy még ismerjük is egymást máshonnan…?), remélem te is olyan türelmetlenül várod az új lemezt, ahogy én! 😀

  20. Posted February 25, 2010 at 9:30 am | Permalink

    Szia Demese, nahát, mennyit írtál, de jó! Örülök ha megszólaltatom az embereket, komolyan!
    Én is házi szurkoló vagyok hidd el, mai napig nem tudok különbséget tenni ugrások között, csak az axelt ismerem fel és a négyest, de hogy milyen fajta, azt már nem… ami tetszik, tetszik, ami nem, nem… soha nem technikai adatok alapján tudtam dönteni, mindig az előadásra figyeltem, mert a műkorcsolya két elemből tevődik össze, az egyik a sport (amit elismerek), a másik a művészet- és engem ez mozgat… Zsenya, amióta felbukkant, úgy adott elő, mint senki más. Nevetségesen hangzik, de többet sírtam az ő kűrjein, mint bárki másén, vagyis, más kűrjén még sosem sírtam, ő viszont rengetegszer elindított bennem valamit, amit nem tudok megfogalmazni. Élőben is láttam, na, az külön kategória, az maga az újjászületés, ha éppen olyan napja van… mert úgy is láttam, hogy nem volt ott lélekben. De ha ott van, akkor felemel, megvált, átalakít, boldoggá tesz, minden mást elfelejtek. Az előadó Plushenko az, akit hiányoltam most az olimpián… és mivel csak a technikai pontokra figyelt(ek), nekem semmit sem nyújtott ezzel a programmal. Lehet, hogy ez árulás vele szemben, de akkor is ezt érzem…
    Ugyanakkor, ahogy te is mondod, amit ő tett a műkorcsolyáért, és amit ő képvisel, azt muszáj lenne két olimpiai arannyal jutalmazni. A világ rendje borult fel, igazából, hiszen mindenki TUDTA, hogy Zsenya a legjobb. Nem csak technikában, de előadásban is. Imádom Lysacek-et (érdekes módon nekem kifejezetten bejön a magassága, meg a haja, meg a bőrszíne is hihi) és elismerem az előadói tudását de Zsenya mérföldekkel jobb nála és ezt mindenki tudja. Ha éppen hozza a formáját… De most nem hozta, és ez sajnos polémiát szül, bennem is, egy részem azt mondogatja, hogy de akkor is Zsenya a legjobb, a másik részem azt, hogy de nem ő volt most a legjobb, miért adták volna oda neki, a nevéért? Tulajdonképpen bebizonyították, hogy igenis nem névre megy az éremosztás… Igen, Lysacek-é lágyabb volt (előadott!!!!) míg Zsenyáé nyers, ez rá a megfelelő szó, igen. Sajnos. És én sosem szerettem a nyerset… és ő sosem volt az… mindig azt a lágy, feminin de mégis férfiasan érzéki stílust adta, amitől lúdbőrözik mindenem.
    Dehogy untatsz, sőt, nagyon örülök hogy hozzászólsz és hogy ilyen részletesen. Az olvasók szintén örülhetnek, és amit külön köszönök az itt hozzászólóknak, hogy megvitathatom a gondolataimat valakivel, valakikkel… a régi kedvenc helyemen rosszul érzem magam, személyes okok miatt nem jön, hogy ott adjam ki magamból a Zsenyával kapcsolatos gondolataimat.

  21. jinjang
    Posted February 25, 2010 at 9:48 am | Permalink

    Kedves krisz, nem rossz a memóriád, nem írtam még eddig kommentet. Josht imádom (most is őt hallgatom, miközben ezt írom), de csak amolyan csendes, háttér-rajongója vagyok, nem hiszem, hogy ismernénk egymást máshonnan. (Pedig olvasgatva ezt a blogot, úgy látom, hasonló az ízlésünk, legalábbis kedvenc pasik terén. :-))
    Josh meg bármit készít, az csak jó lehet, olyan zenei stílusokat is meg tud szerettetni velem, amiktől egyébként idegenkednék (ld. pl. a Machine), szóval minden új lemeze nagyon várós. Remélem, írni fogsz róla, ha megjelenik, szeretem olvasni az elemzéseidet.

    Keresgéltem a neten Zsenyával kapcsolatos felvételeket, hogy lássam, mit is tud ő valójában, és azt vettem észre, hogy a 2006-os felvételekhez képest most, 2010-ben jóval lassabb a mozgása, főleg a forgásoknál látszik ez. Nem tudom, a korcsolyázóknál mikor jön el az idő a visszavonulásra, és olvastam, hogy ő ki is hagyott hosszú időt, de azt gondolom, hogy sajnos ez a Zsenya már nem az, és soha nem is lesz az, aki volt. Az idő a sportolók ellen dolgozik, ez ellen nem lehet tenni. Ettől persze még mindig nagyon jól ugrik és tényleg szép a mozgása, a tánca, de a mostani felvételein nekem nem volt meg az a ‘whoa’ élmény, ami a régieket nézve igen.

  22. Posted February 25, 2010 at 11:24 am | Permalink

    Óriási, hogy egyik legnagyobb kedvenc előadóm (Zsenya) kapcsán írt hozzászólásomra jön egy válasz a másik legnagyobb kedvenc előadóm (Josh) egy rajongójától. 🙂 Szeretem a blogomat, de fent említett fórum miatt hanyagoltam szinte minden mást. Jó lesz visszatérni a bloghoz, szeretek ide írogatni, a világ tele van érdekesnél érdekesebb dolgokkal, csak eddig mindent egy szűk csoporttal vitattam meg.
    Jinjang, örömmel hallom hogy szereted a Machine-t is- nekem az egyik kedvenc dalom Josh-tól, döbbenetesen jó, és ha láttad a Soundstage DVD-t, na AZ a verzió olyan, hogy be kell tőle őőőő csinálni, konkrétan. Maga a ZENE… ahogyan Josh is maga a zene… az új lemezét személyesebbnek ígéri, vagyis azt mondta, több dalt írt rá mint eddig bármikor, kicsit csupaszabb lesz, nyersebb, a jó értelemben… hát alig várom, ahogy húzódik a kiadás dátuma hónapról hónapra, úgy szontyolodom el, ugyanakkor tudom, hogy a jó munkához idő kell, ráadásul kiadót is most cserélt, manager-t, problémás az egész… Ősz körülre ígérte, most már tényleg, én meg azóta is strigulázom gondolatban a heteket, hónapokat. 🙂
    Ha szabad kérdeznem, mióta ismered őt? 🙂

    Zsenya… (nagy sóhaj)
    Igen, 27 évesen ilyen minőségben, technikailag, négyesekkel satöbbi, versenyezni egyedülálló teljesítmény. A legtöbb férfi műkoris 25 év fölött már visszavonul, ha nyert, ha nem. Aki pedig visszatér, az legtöbb az 5-ik hely körülig jut, láttam már nem egy visszatérőt hatalmasat bukni, mert nem tudtak iramot tartani a fiatalokkal… ez Zsenyán annyiban látszik, hogy az előadása lett rozsdásabb, DE az is csak versenyeken- tavaly láttam Kassán egy jégshow keretein belül, úgy adta elő a több éves versenyprogramját (Pétervár 300), hogy a lelkünk majd odafagyott a jégre a gyönyörtől. Komolyan. Nem volt sem lassú, sem unalmas, sem fásult. Tökéletes volt… Ezért is hangoztatom, hogy abba kellene hagynia a versenyzést… és a fellépésekre kellene figyelnie. Őneki az az otthona… csak ugrásokkal nem fog tudni többet nyerni. Ha pedig nyerni akar, akkor kapja össze magát, tegye bele a lelkét a produkcióba és meglátjuk majd, mire képes Jevgenyij Pljusenko. 🙂 Jelen pillanatban készül a világbajnokságra, amire én csak emelgetem a szemöldököm… mert ha odateszi magát, a többiek csak leshetnek majd. Ha viszont ugyanazt nyújtja majd, mint az olimpián… 🙁

  23. Demese
    Posted February 25, 2010 at 11:28 am | Permalink

    Még annyit az előzőekhez, hogy értem mindegyőtöket, elfogadom a vélemyényeteket, de amit láttam, az azt bizonyítja számomra, hogy benne még nagyon sok van. Ha akarja simán nyerhet 32 évesen is, csak át kell állnia az új pontrendszerre! Rá inkább a japánok, pl. Takahashi a veszélyes! Bár a szabadprogram előtt is így gondoltam, erre Lysacek győzött!
    Krisz!
    Foglak még olvasni, tetszik a oldalad, de azt hiszem ezt a témát már kellőképpen kimerítettem!

  24. Posted February 25, 2010 at 11:40 am | Permalink

    Hihi- Demese tökéletesen egyetértek veled is ám 🙂 hiszen a szívem nagyon is dobog Zsenyáért… abban is hiszek, hogy ha akarja, úgy megnyeri a Szochi olimpiát, mint a sicc… hatalmas az akaratereje, éveken át bizonyította. Kérdés, akarni fogja-e.
    A japánok kemény ellenfél, elismerem, én is Takahashi-t gondoltam veszélyesebbnek illetve szerintem ő Lysacek-nél jobb volt. A pontozók szerint nem… ez van!
    Persze, nyugi, értem én, kitárgyaltuk, meg minden, nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat. 🙂 És ha majd számodra érdekes téma lesz, várlak vissza! Puszi!

  25. jinjang
    Posted February 25, 2010 at 7:22 pm | Permalink

    A fórumok és a net néha furcsa dolgokat produkálnak. 🙂 De kissé kényelmetlenül is érzem magam, hogy egy Pljusenkoról szóló blogbejegyzés után Joshról írjak hosszú sorokat kommentként. Pedig a kérdésed, hogy mióta ismerem őt, felébresztette bennem a grafománt, amit aztán végül kiéltem a saját, egyébként szinte üres blogomon (http://kor-mondat.blog.hu/2010/02/25/josh).
    A Soundstage DVD-t még nem láttam, de akkor már megvan az új célpont, amit meg kell szereznem.

    Zsenyához meg egészen meghoztad a kedvem. 🙂 Mikor lesz a világbajnokság? Ha nem ütközik az én kis kedvenc sportolóm, Rafael Nadal szereplésével, akkor biztos nézni fogom, tán csak adja a korcsolya vb-t abból a 6 sport adóból valamelyik, amit tudok fogni (mi mást se nézünk szinte a tévében, csak sportot).

  26. Krisz
    Posted February 26, 2010 at 3:04 pm | Permalink

    Mindjárt megyek a blogodra 🙂 ne érezz semmiféle lelkifurdalást, oda írsz ahova szeretnél. 🙂 örömmel veszem!
    Rafa Nadal? Újabb közös pont! 😉
    A Soundstage a legtökéletesebb élő felvétel Josh-ról!!!!!!!!!

    A VB március akárhanyadikán lesz, azt hiszem a 25-ei héten, nem emlékszem pontosan… kérdés, a szőke indul-e majd…? Na, a blogodra! szia addig is!

  27. Posted February 26, 2010 at 6:05 pm | Permalink

    Őőő, voltam a blogodon de be kéne regizzek a kommenthez… :-/
    Milyen régóta ismered Josh-t, nekem csak 3 év jutott eddig, de micsoda három év volt…!

  28. Demese
    Posted February 26, 2010 at 7:22 pm | Permalink

    A MŰKORCSOLYA VB 2010. Március 23-28. Torino – ha még nem néztetek volna utána!

    Láttátok az olimpia nők szabadprogramját?
    Fel vagyok háborodva!
    Amit a pontrendszerről írtam, törlöm! A pontrendszer egy aljas, kamu dolog. Csak azért van, hogy a pontozóbíráknak legyen mivel takaróznia.
    Carolina Kostner, az olasz induló és egyben 2010-es Európa bajnok 5-ször esett a kűrjében, fájdalmas volt a vergődése, még a forgásai is rosszak voltak. Mégis 3 ponttal kapott csak kevesebbet, mint az a magyar Sebestyén Júlia, aki hibátlanul korcsolyázta a programját! Ráadásul az összesítettben is egy hellyel előbb végzett az olasz lány Júliánál!
    Na ezt magyarázza meg nekem valaki. Felháborító egyáltalán, hogy kapott pontot egy ilyen kűrre 2010-ben.
    Felháborító, hogy Júliának így kellett befejeznie a sport karrierjét, ilyen igazságtalansággal!
    Mindenesetre a koreai lány Yu-Na Kim, aki megnyerte az olimpiai aranyat, csodálatos volt. Ő igazán minden kétséget kizáróan megérdemelte!

    Rögtön eszembe jutott Plushenko, és hogy hogyan bírálják azért, mert “kicsit” kifogásolta a férfi műkorcsolya eredményét!
    Még mindig azt mondom érdemeik alapján Lysacek jogosan kapta az aranyat, de ettől függetlenül Carolina Kostner esete más fényben világítja meg Plushenko reakcióját! Talán volt némi alapja! Ő nem Lysaceket támadta! Hanem a bírákat!

  29. jinjang
    Posted February 26, 2010 at 8:49 pm | Permalink

    Sajnos krisz a blog kommenttel nem tudok mit csinálni, megnéztem a beállításokat, de max. letilthatom. Eddig fel se tűnt, hogy regelni kell hozzá, mert én lassan 10 éve fórumozok annál a csapatnál, és a fórum regisztrációval minden más szolgáltatásuk is megy. De szívesen kitárgyalom én az összes közös kedvencünket 🙂 veled itt is, vagy akárhol a blogodon belül, csak én a régi netikett szerint nevelkedtem, amikor még komolyan vették a offtopic fogalmát.

    Demese, a pontozásos versenyeknél sajnos sokszor igazságtalannak érzi az ember az eredményt, a szubjektív bírói ítélkezés elég általános, nem csak a korcsolyánál. Kicsit belenéztem a lányokba, akit éppen láttam (nem tudom, ki volt) feltűnően rákészülődött az ugrásokra. Ez nekem valahogy olyan fura, mintha régebben jobban beleolvadtak volna az ugrások a kűr többi részébe. Bár én leragadtam még valahol Katarina Wittnél, azóta gondolom jóval nehezebbeket kell ugorniuk, ha győzni akarnak.

  30. Posted February 26, 2010 at 10:27 pm | Permalink

    Szia Demese!
    Igen már éppen mondani akartam Jinjang-nak, hogy holnap hajnali 2-kor (szombatról vasárnapra virradóan) adja az M2 a műkorcsolya gálát. Ha Zsenyus összeszedte magát lelkileg (szerintem igen!) akkor itt lesz érdemes megnézni őt… gálákon mindig felszabadultabb ő is, mint mindenki.
    Jaj, Caro Kostner-t ne is emlegesd, ha van olyan korcsolyázó, aki a neve miatt kap pontot, na az ő… soha nem kedveltem, már akkor sem, amikor először felbukkant, darabosnak tartom és a kecsességnek a hírét sem találom benne, pedig egy női korisnál ez követelmény… emberileg nagyon aranyos lány lehet, nincs vele bajom, de a korcsolyázását ki nem állhatom és ideglelést kapok attól, hogy folyton nyomják felfelé. 🙁 Juli szegény pedig már évek óta szív, felfoghatatlan, hogy miért pontozták mindig le, amikor mindenki tudja, hogy ő az egyik legjobb ugró a mezőnyben, ráadásul nőies és bájos és kecses és művészi. Mindig tolták hátra, aztán egy idő után szegényke el is hitte, hogy nem ér semmit a korcsolyázása, akkor elkezdett nagyon hátul végezni, éveken át, aztán összeszedte magát és ha mondjuk egy Kostner futná a kűrjeit, hát sorozatban arannyal jutalmazzák. De ez van, Juli csak magyar, nem fontos nemzet, vagy mi a szösz… Mindenesetre, megmondom őszintén, nagyon örülök hogy az a nyakigláb leányzó ezúttal nem volt túl sikeres. Nem szép tőlem, de ez van… Yu-Na Kim viszont tökéletes, le a kalappal előtte, nem láttam a mostani programját (kimaradta az egészből) de látatlanban tudom, hogy megérdemelte, mert különlegesen szép a jégen az a lány.
    Nem árt, ha tényleg odafigyelnek erre az átkozott pontrendszerre, mert ez az olimpia nem az első világverseny, ahol ilyen botrányok vannak… az is igaz, hogy a 6-os rendszerben is voltak igazságtalanságok, hajjaj de mennyi… ez a sport mindig is szubjektív módon volt megítélve, ha csak a technikát néznék, talán normálisan lehetne pontozni, de néznek mindenféle más dolgot is, csak sajnos mindenki mindent másképpen lát.
    Én hiszem azt, hogy mindennek van értelme… és míg nagyon szerettem volna, ha Zsenya nyeri az olimpiát, most mégis azt mondom, ez neki is jó lecke volt (bárcsak ne kellett volna pont most megkapnia!) és talán a pontrendszert is végre át fogják gondolni a fejesek. Vagyis nem hiába veszítette el az aranyat… (Csak itt az én kis birodalmamban merem megemlíteni, hogy nagyobb az örömöm, amiért Zsenya nem méltatlanul nyert -számomra nem volt hozzá méltó ez a kűr-, mint a bánatom, hogy elveszítette a hőn áhított aranyat.)

  31. Posted February 26, 2010 at 10:32 pm | Permalink

    Jinjang, nagyon rendes vagy, hogy komolyan veszed az off-topic fogalmát. 🙂 Tényleg fura, hogy mindenféléről beszélgetünk pont ennél a bejegyzésnél… azt tudom javasolni, hogy ha van a blogomban olyasmi, amihez tudnál hozzászólni, tedd meg ott, vagy a jövőben, ha majd írok számodra érdekes témában, vagy még mindig ott az emailezés… mondjuk engem nem zavar, hogy itt cserélünk gondolatokat. Csak azért mondtam a fentieket, ha esetleg téged ennyire zavar. 🙂
    Meg majd beregizek hozzád is, nem gond, csak azt hittem, odamegyek és már hozzá is szólhatok… 😀

    Ami a lányok ugrásait illeti, háááááát bizony Kati Witt már nem rúgna labdába… tudtad, hogy egy japán lány, Mao Asada, a tripla axelt ugorja? Azt a tripla axelt, amit a férfiak egy jelentős része nem képes megugrani? Mulatságos nem??????? Iszonyúan sokat fejlődött ez a sportág, sokkal nehezebbek az elemek, ember legyen a talpán, aki a kötelező, elvárt elemek mellett még művészi hatást is bele tud vinni egy-egy produkcióba…

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*