Phil, te drága

phil-collins

Még Bukarestben éltünk, amikor Phil Collins kiadta a …But seriously című lemezét, ami a mai napig a kedvencem az összes albuma közül. Iránta érzett szeretetem, rajongásom mára mérhetetlen tisztelettel párosul; balszerencsés házasságai mellett frontembere volt egy legendás együttesnek az egyedülálló Peter Gabriel-t helyettesítve, emellett kiváló szólólemezek sorozatát alkotta meg. A dalai egyediek, philcollins-osak, számos filmzenét írt, színészként is megállta a helyét (bárcsak több szerepet adtak volna neki, elsőrangú színész!), és a koncertjei… Éppen a Story TV-n megy egy koncertfelvétele, valamikor a 2000-es évek derekán készülhetett; akkoriban még Phil nem nagyon jött errefelé, így én és Vili kiutaztunk Bécsbe miatta. Nem bántuk meg, fantasztikus show volt. Már nagyon bánom, hogy a budapesti koncertre nem mentem el… pár hónapja kiderült, hogy Phil sosem dobolhat többé, a gerince súlyosan sérült, nem bírná tovább. Mellbevágott a hír… Phil nem dobolhat többé? Vegyük ki Van Gogh kezéből az ecsetet, tiltsuk meg Placído Domingo-nak, hogy énekeljen, ne hagyjuk Gabriel Garcia Marquez-t írni többet. Az életüket vesszük el… Nézem a tévé képernyőjén a koncertet, így is átüt az az energia, a zene szeretete, ami jellemzi őt és az egész csapatát. Mozognak, pörögnek, ugrálnak, zenélnek, izzadnak, átadnak, Phil a Sussudio-t énekelteti a közönséggel, marháskodik a bandatagokkal, paródiát csinál önmagából, vonzerejének egyik legfontosabb része az volt, hogy sosem vette magát komolyan… vezeti a többieket, akik követik a hülyéskedésben, emlékszem, pont ilyen volt Bécsben is: két óra megállás nélküli ZENE, nagy betűkkel, poénok, pörgés, élet, fantasztikus dalok, Phil nem sokat ül egy helyben, amikor éppen nem körbefutja a színpadot, akkor dobol (jaj de fájt most ezt nézni, hallani, ÉREZNI), ugrál, poénkodik, elképesztő teljesítmény egy ötvenes férfitól… de… ráment a háta… és oda az élete legfontosabb része…

Hogy szeretem a mosolygós, beszédes szemeit… szerelmes lennék belé, már csak a pillantása miatt is. Imádom a dalait, túl sokat ahhoz, hogy felsoroljam őket… Követtem a karrierjét, megvettem a lemezeit, drukkoltam az aktuális kapcsolatainak… Fájó szívvel gondolok rá, vajon mit érezhet most? Remélem, a dalok írását nem adja fel, remélem, lemezeket kapunk még tőle, remélem, fog még élőben fellépni. Remélem, boldog lehet még, valahol, valamikor, valakivel.

2 Comments

  1. Ilus
    Posted April 1, 2010 at 7:10 pm | Permalink

    Szia! Örök kedvencem Tőle,bocsi ha rosszul írom a címet,Can’t stop lovin you. Mindig Ani jut eszembe róla,ahogy egy nyári reggelen ülök a nappalijuk padlóján Ő a hátam mögött tereget miközben Phil ezt a számot énekli. tökéletesen békés,nyugodt percek voltak és mai napig,ha meghallom ezt a zenét az jut az eszembe mennyire szeretem Anit.

  2. Posted May 3, 2010 at 7:00 pm | Permalink

    Én is NAGYON szeretem azt a számot… mindig feldob és felemel!!!
    Milyen szép emlékek……………….. el ne ereszd őket soha!!!

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*