“Voce existe im me”

Sok-sok hónap telt el az utolsó Josh Groban lemez kiadása óta. Az idő mindig cammog, ha nagyon várunk valamit… azt hiszem, minden JG rajongó nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy egyetlen hónap új Josh-dalok nélkül olyan, mint egy teljes évnyi érzelmi sivatag. Nem csoda, ha időnként az önző szeretet nevében átmegyünk brutálisba egy-két fórum egy-két topikjában… számomra kevés olyan dolog van, ami ennyire fel tud tölteni. Ha Josh énekel, a világ jobb egy kicsit. És ezzel nem vagyok egyedül. Türelmetlenül várom az új lemezt, melyet Josh, többszöri csúszások után, idén őszre ígért. Ezzel sem vagyok egyedül.

Ma abban a kiváltságban részesültem, hogy bepillanthattam néhány zseniális művész stúdió-perceibe, láthattam és hallhattam, hogyan áll össze egy dal. De nem csak ezért olyan különleges ez a rövid felvétel…

Tudtuk, hogy szenzációs lesz az új lemez. Vártuk, hogy az legyen. Nem csak arról van szó, hogy Josh Groban lemezei jók. Arról is szó van, hogy Josh Groban, a zenész évről évre egyre merészebb lépéseket tesz meg, egyre jobban nyit a világ különböző zenei stílusai felé, noha a klasszikus tenor (bariton, egyesek szerint) hangja miatt akár hagyhatná is, hogy szépen beskatulyázzák, elkönyveljék opera és popzene fúziójának és a háziasszonyoknak eladott lemezeiből megélne, mint Marci Hevesen. Ilyen hanggal nem nehéz érvényesülni, az adottságai megvannak a szupersztársághoz, ha egy kicsit hajtana is, lehetne belőle nagy celeb, némi botránnyal fűszerezve itt-ott az életét Paris Hilton mellett parádézhatna. Picit kéne csak pedálozni, beszerezni némi drogot, lefeküdni néhány hollywood-i cafkával, nyíltan szídni valamelyik más előadót egy-egy díjátadón, a recept adva van, kérem szépen, ő is bevágódhatna. De be ám. Ehelyett Josh Groban szerényen, visszafogottan él, tisztelettel bánik a tehetségével és a hangjával, hálás minden lehetőségért, amit megkap a sorstól; amikor éppen nem világturnézik, vagy karitatív gálákon, illetve zenész barátai koncertjein lép fel, akkor az új stúdiólemezén dolgozik, nem is akárkikkel. Soha nem elégszik meg a bevált recepttel, a járt út helyett rálép a járatlanra, az európai (és feltehetően az amerikai) közönség számára ismeretlen dél-amerikai zenészekkel kollaborál (én legalábbis nem hallottam még a brazil úriemberről, amire mondjuk nem vagyok büszke), mert Josh elsősorban ZENÉSZ, ezt folyamatosan bizonyítja nekünk…

Nyers ez a dal, de tisztán hallani a dallamot, számomra teljesen újszerűen hat, az én szívembe jócskán belemarkolt, nem tudom, hova tenni… Borzongatóan, simogatóan szép ez a dal, az ütős szekció pedig megadja az alapot egy szívdobogtató ritmushoz. Miközben újra meg újra hallgatom ezt a dalfoszlányt, a párás, meleg, súlyos latin éjszakában látom magam, az óceán partján, szellő fújja hajamat, cirógatja bőrömet, naplemente kápráztat el, vagyok is valakivel, meg nem is, fáj is az élet, meg nem is… Szeretem, ha valami nem skatulyázható, szeretem, ha valaki feszegeti a határokat. Josh ilyen zenész. Kölcsönadja hangját fantasztikus zenékhez, amik stílusban nem feltétlenül passzolnak a hangjához. Énekelt már sanzont, folk-rockot, de country-t is, jazz-t, mert számára nincs határ. Csak zene. Köszönet neki és hála, amiért mindig megújul, amiért minket is magával visz, kézenfogva vezet, nagylelkűen átadja nyitottságát, felnyitja a szemünket és lehetőségekre mutat rá. Teljesen meglepett ezzel a dallal, újat vártam tőle, mégis meglepett. Semmi ilyesmire nem számítottam.

Hosszú, nagyon hosszú lesz a nyár…

7 Comments

  1. jinjang
    Posted March 18, 2010 at 2:29 pm | Permalink

    “Ha Josh énekel, a világ jobb egy kicsit.”

    Egy hete próbálom megfogalmazni mennyire találó ez a mondat, mennyire tökéletesen írja le azt érzést, ami bennem van, ha Josht hallgatom. De nem találom a szavakat.

    És igen, pont azért is érzem azt, hogy tőle jobb a világ, mert Josh bebizonyítja nekem, nekünk nap mint nap, hogy a siker és a rajongók hada nem tud megfertőzni mindenkit, nem lesz automatikusan az a számomra visszataszító médiaceleb valakiből, csak mert sikeres. Josh megmutatja, hogyan kell szerethető embernek maradni, hogyan kell szenvedéllyel zenélni és alázattal fogadni a saját tehetségét. Meg hogyan kell új utakat keresni folyvást.

    Jaj, nagyon várom már én is azt az új lemezt!

  2. Krisz
    Posted March 18, 2010 at 3:17 pm | Permalink

    Ááááá szia ismét. 🙂
    Ugye????? Mármint hogy, igen, Josh micsoda kincs és nem hagyja magát bemocskolni!!!! Annyira tisztelem, amiért ilyen…
    Az az új lemez, azt hiszem, világot fog rengetni!!!!!! 🙂

  3. jinjang
    Posted March 18, 2010 at 4:03 pm | Permalink

    Szia! 🙂 Valószínűleg csak a mi világunkat fogja megrengetni, akik ismerjük és szeretjük őt.
    Valahogy nem fér a fejembe, miért ennyire ismeretlen Magyarországon Josh. Én már sok emberrel meghallgattattam őt, és mindenki azt mondta, hogy igen, igen, nagyon szép hangja van, meg minden, de különösebben egyiküket sem érdekelte. Nem fér a fejembe, miért.
    Bár, én úgy találom, hogy a környezetem nagy részét maga a zene sem érdekli túlzottan. Mintha mindenki leragadt volna azoknál a számoknál, amiket kamaszkorában megszeretett, és semmi újra nem fogékonyak.

  4. Krisz
    Posted March 19, 2010 at 2:21 pm | Permalink

    Az én baráti társaságomban elég sokan értékelik Josh-t, már csak miattam is :p félnek ellentmondani 😀 nem, viccen kívül, szerencsére olyan barátaim vannak, akik hozzám hasonlóan érzékenyek, szeretik a szépet, a földöntúlit…
    Anyum például a 3ik dal után, amit hallott (Un dia llegara, az Awake-et játszottam le a kocsiban a családnak) elkérte a CD borítót és azóta rajong Josh-ért. 🙂
    Az egyik legjobb barátnőm is rajongó lett nem sokkal azután, hogy én megszerettem Josh-t.
    Két másik legjobb barátnőm eleve rajongó volt. 😀
    Régebbi barátnőim pedig, a gimiből, a hatásomra hallgatgatják Josh-t és megígérték, hogy lesz közös koncertnézés. 🙂 Ami szép, az szép…
    Szóval szerintem embere válogatja…
    Az biztos, hogy várom a napot, amikor ez a fiú nálunk is közismert lesz… de lehet, ez a nap sosem jön el.

  5. Mara
    Posted March 19, 2010 at 5:34 pm | Permalink

    Halihó, Kriszti!
    Rég jártam nálad, gondoltam, benézek 🙂
    Megint csak egyetértünk: a dal tényleg újszerű, maga a dallamvezetés, az ütősök meghatározó hangzása, no meg a portugál nyelv miatt (is). Jó lenne már hallani a végleges változatot, de tudom, aki a kicsit nem becsüli, jelen esetben a nyers hangzású, rossz minőségű részletet, az a nagyot, vagyis a kész dalt, no meg az egész lemezt nem érdemli. Tehát, nincs mit tenni alapon, türelmesen várakozom 😀
    Oh, míg el nem felejtem: való igaz, hogy ha Josh eladná magát a médiának, akkor jobban a világ szeme elé kerülne. De azt hiszem, hogy ezzel egy másik Josh Groban-né válna, egy olyanná, akit lehet, hogy többen ismernének, de nem biztos, hogy többen szeretnének, mint most. Benne van a csintalanság, a jópofizás, a mókázás, de egészséges arányban a komolysággal, megfontoltsággal és alázattal. És ez így jó, így tökéletes. Így nem csak a hangja különleges, hanem a személyisége is ebben a képmutató, harsány, megalkuvó (celeb)világban.

  6. Mara
    Posted March 19, 2010 at 5:52 pm | Permalink

    Jinjang, szia! 🙂 Én bízom benne, hogy előbb-utóbb (inkább előbb, ha kérhetem) eljön az az idő, mikor Josh nem csak a mi, vagyis a rajongók világát rengeti meg, hanem szélesebb köröket is. Mint mikor berobbant a zeneiparba.
    Bár nem termeli futószalagon a lemezeket, minden évben van olyan megjelenése valamilyen apropóból, ami miatt felfigyelnek rá olyanok is, akik eddig nem ismerték. Mint most a We are the World video. Időnként belenézek a kommentekbe, és örömmel tapasztalom, hogy sokan kérdezik, hogy ki az az énekes ott 2 perc tájékán, akinek olyan nagyszerű, szép, egyedi, stb. hangja van, és meg akarják ismerni a zenéjét. A video célja nyilván nem az, hogy népszerűsítse az előadókat (még ha meg is vagyok győződve arról, hogy néhányan azért is szerepelnek benne *fújj, csúnya én*), de bekövetkezik természetesen ez is. Tehát mutatja magát a srác időről időre, ha néha mókás módon is, mint pl. az Avatar-féle gag 😀

    Az, hogy környezetünk hogyan reagál a hangjára, tényleg többesélyes. Közöny; elképedés; elképedést követő közöny; megfertőződés. Szerintem aki egyszer utánanéz, hogy ki ez a fiú, nemcsak arctalanul hallgatja a dalait, az nem tud szabadulni a bűvköréből, mert a személyisége nagyon magával ragadó, szuggesztív. Velejéig szimpatikus. DE ehhez el kell jutni odáig, hogy levetkőzze a hallgató a rádióból rázúdított, többnyire mindenféle minőséget nélkülöző zene hatását, hogy kész legyen odafigyelni az ének, a zene tökéletes összhangjára, és a dalok szövegére, mondanivalójára. Vagy csak, nyelvtudás híján érezze a dalt. De türelmetlen népség az emberi faj, pedig sok gyönyörűséget halaszt így el, sajnos. 🙁 Vagy csak inkább nem hallgat zenét, mert már mindene tele van a zeneként promotált zörejből, és nem akar újra csalódni. Pedig, ha tudná….. 😀

  7. Krisz
    Posted March 24, 2010 at 11:20 am | Permalink

    Mara, én is úgy gondolom, hogy így vagyunk nyertesek… ezzel a Josh-sal… a másik Josh-ról külön sztorit lehetne írni, sokan próbálkoznak is vele… mert van nekünk ez a csupaszív, csupamosoly, csupaszeretet és tehetség fiú, de mindenkinek a fantáziáját az izgatja (tökéletlen népség!), vajon milyen lenne a romlott Josh? Unalmas lenne már minden, ami jóságtól átitatódott? Vagy csak egyszerűen kíváncsiak vagyunk? Bevallom, engem is vonz a rosszaság (sajnos belénk van kódolva), ugyanakkor tudom, hogy Josh-nak ilyennek kell lennie, és ha nem ilyen lenne, akkor nem is tudnám így szeretni… Hiszen ő jó példát mutat. Ezért vonzza az embereket. Akik szeretik, nagyon tudják szeretni őt… és előbb-utóbb az is megszereti, aki nem ismeri.

    Hihi, én is élvezettel olvasom néha a kívülállók hozzászólásait Josh egy-egy megnyilvánulására. Nagyon viccesek. 🙂

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*