Tizenhét év dícsérete

Egy kedves jóbarátnőm kisebbik lánya ma tizenhét éves. Gyanakvó kiskamaszként ismertem meg; először apum temetésén láttam őt is, akárcsak a szüleit. A barátnőm eljött a temetésre, a férje elhozta, a lánya pedig elkísérte. Egy ilyen gesztust sosem felejt el az ember.

Julcsiban túlteng az érzékenység és az igazságérzet, az egyenesség és a komolyság. Kicsit önmagamra ismerek ami az érzékenységet és a komolyságot illeti; a saját naplómban nemrég visszaolvastak alapján nem értem, hogyan bírtak velem a szüleim, nem tudom, mennyit mutathattam meg a külvilágnak abból, aki akkoriban voltam, de ha csak a tizedét, már akkor is szenvedhettek a jelenlétemtől… De ez velejárója a felnőtté válásnak. Érzelmek csordultak túl bennem, ébredeztek bennem a női ösztönök, akkoriban kezdtem történeteket írni, melyeknek már nem én voltam a főszereplője. Tapogatóztam a sötétben, szerettem volna ismerkedni emberekkel, szerettem volna bizonyos képviselőit az ellenkező nemnek arra rávenni, hogy nézzenek rám, ismerjenek meg, szeressenek belém… minden vágyam az volt, hogy rámnézzen egy Péter nevű fiú, majd egy Zsolt nevű fiatal férfi… milyen boldogtalan voltam, amikor nem kellettem nekik. Kedvesen utasítottak vissza, de nem kellettem nekik. Ezek a dolgok teljes mértékben lefoglaltak engem akkoriban… ez, és az érettségi, majd az egyetem első évei. Ahol szintén a szerelem volt a meghatározó téma, a hajtóerő, ahelyett, hogy kihasználtam volna a tanulás értékes éveit. Ebben már nem hasonlítunk egymásra, Julcsi, te meg én. Te már jóval előttem jársz; ha találkoznál a tizenhét éves énemmel, lehet, hogy otthagynál, mint Szent Pál az oláhokat. Neked már most fontosak a nem látható dolgok, te már megharcoltál egy nagyon fontos családi kapcsolat fenntartásáért és megerősítéséért, te már kezded érteni, mi az élet lényege. Te már most azt teszed, amit én csak néhány éve kezdtem el: tanítani a környezetedet. Tudatosan, az ösztöneid és bölcsességed által igaznak látott (igazak is) gondolatok révén. Tudnod kell, hogy utálni fognak ezért. Sokan. De az a kevés ember, aki emiatt fontosnak és értékesnek fog tartani, nagyon fog téged szeretni, pont emiatt a tulajdonságod miatt. Remélem tudod, hogy én az utóbbiak közé tartozom.

Tizenhét éves koromban nagyon egyedül voltam, nem kaptam segítséget, bár a családom szeretett volna segíteni. Fal volt közöttünk, de az én döntésem miatt. Julcsi, kérj segítséget, az idősebbektől is, amikor bizonytalan vagy valamiben. Hidd el, hogy néha mi, idősebbek tudjuk jobban. Te még csak az előző kanyarban vagy, mi már jártunk arra, tudjuk, hol van a gödör, merre van a tüskés bokor, és hol leselkedik rád a rabló. Néha persze nem jól emlékszünk a gödör helyzetére, és lehet, hogy amit mi rablónak láttunk, az egy jólelkű szamaritánus volt, egy értékes jóbarát, aki miatt bután és vakon elhajtottunk. Hallgass ránk is, de elsősorban a belső hangodra hallgass. Annál nincs jobb tanító!

Mi ketten még nem ismerjük egymást nagyon jól, azt hiszem, de remélem, ezen változtatni fogunk. Idővel. Nem sietünk. Még csak tizenhét éves vagy!

Isten éltessen, Boldog születésnapot kívánok neked!!!

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*