Dog at sunset

4 Comments

  1. g.
    Posted March 12, 2011 at 12:01 am | Permalink

    “like” 🙂

  2. Anita
    Posted March 12, 2011 at 12:23 am | Permalink

    Szentimentális leszek! 😀
    Ez kép nekem azt jelképezi, hogy a kutya barátja a Napnak. Nézi, a tekintetével követi, ahogy a Nap visszavonul egy időre, de várja a visszatérését. Mindig. A Nap te vagy, a kutya én. 🙂 Ezért küldtem el Neked! Örülök, hogy megtartottad! :-*****

  3. Posted March 15, 2011 at 10:41 pm | Permalink

    Te is Nap vagy… és időnként a kutyának sokkal jobb lenni… én most egy kicsit kutya szeretnék lenni… leszel te a Nap? 🙂 *ölel*
    Amúgy csodálatosan szép, merengő kép ez, rég volt így rám hatással fotó. A tenger nekem a visszavonulás, én ott vagyok maradéktalanul boldog… a regényem is ott játszódik. Egyedül lehetünk ott, nézhetjük a naplementét, meg a napfelkeltét, egyedül lehetünk önmagunkkal és/vagy Istennel, akár bennünk lakozik, akár rajtunk kívül…
    Szóval ez a kép nekem egyenlő a boldogsággal. Ezer puszi érte!!!!!

  4. Anita
    Posted March 16, 2011 at 6:02 pm | Permalink

    Abból a megközelítésből, ahogy te látod a Napot… igen, leszek a Te Napod, és ez nagyon megtisztelő számomra. Köszönöm! :-**
    Abból a megközelítésből, ahogy én látom a Napot… nem biztos. 🙂
    Ööö… maradjunk a te megközelítésednél, jó? 🙂
    Csak a tengert imádod? Vagy magát a vizet?
    Én imádom a vizet, nézni a hullámokat, merengeni… Míg Pesten laktam, rengeteget kijártam a Duna partjára kutyát sétáltatni. 5 percre volt a rakpart, állandóan ott bóklásztam. 😀 A Margitszigeten készültem az érettségire, ültem a lépcső alján, nem zavart senki…csak a víz hullámzott előttem. 🙂
    A tenger elvarázsol. Soha nem felejtem el, amikor először megpillantottam… éjszaka volt, és a rengeteg hajólámpás mint megannyi pici ékszerdoboz, tündökölt a vízen. Varázslatos volt!

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*