Whitesnake… egy korszak lezárása

Bocsánatot kérek az olvasótól, ha Whitesnake lemezajánlóra számított. Múlt héten olvastam, hogy a legendás rockerek Budapestre látogatnak; nosza, gondoltam, nekem látnom kell egyszer őket, hallanom kell David Coverdale ősrobbanásszerű hangját, mely még mindig zúz. Le is töltöttem az új lemezt, a Forevermore-t, hogy a júliusi buli előtt kicsit bemelegítsek. Remekül indult a korong, igazán minőségi zene, ütős dallamok, gitár, dob, minden a helyén, Coverdale úr hangja pedig továbbra is érzéki. Gondoltam, két-három nóta után valami másról is szó lesz, mint a szerelem. Tévedtem, az egész lemez arról szól, amiről régen is zenéltek; a hatalmas slágerek óta semmit sem változott a banda, már ami a mondanivalót illeti. Zeneileg ott vannak a szeren a mai napig, bár nem vagyok már szakértője a műfajnak, hiszen majdnem tíz éve eltávolodtam az egész dallamos rockvilágtól. Persze, vannak kortárs zenekarok, akik nagyon bejönnek, Nickelback, Fall Out Boy, Anberlin… meg még mások is. De a rock világa elvesztette a vonzerejét, amikor egy bizonyos szerelmi túlfűtött állapotomon, ugye, túlléptem… az a világ véget ért egy bizonyos két órás kívánságműsorral, melynek minden dalát én kértem. Szépen búcsúztunk egymástól, ő meg én, ki-ki folytatta útját, én a párommal folytattam, ő meg… nem tudom, mi van vele, remélem boldog, bármit is csinál.

Egy szó, mint száz, a Whitesnake lemez csalódás volt, vagyis… nem, rosszul fogalmazom, hiszen nem csalódtam. Zeneileg a toppon vannak. Tartalmilag találtam a dalokban kivetnivalót; még csak nem is kivetnivalót, hanem… Az az igazság, hogy fejlődéstörténetem mostani fejezete szerint számomra azok a dalok nem mondanak az égvilágon semmit. Ez nem azt jelenti, hogy rossz és üres zene, csupán csak én léptem túl azon a szinten. Tíz éve még borzongtam volna… Ma már kikapcsolok mindent, amitől nem lúdbőrözöm. A Whitesnake helyébe lépett Brett Dennen, Ryan Adams, Gillian Welch, Josh Groban, James Blunt. Minden, aminek van üzenete, aminek a zeneisége és mondanivalója otthonra lel bennem, és melyben én is otthonra lelek. Hej, micsoda zenék vannak az “Eli Stone” c. sorozatban… micsoda üzenetek, bölcsességek…

Még nem döntöttem el, elmegyek-e a Whitesnake koncertre. Talán a régi slágerek kedvéért kellene. Here I go again, Is this love, Fool for your lovin’… huhú, na, MOST van lúdbőr, bőven. Nosztalgiázni egyet… bár az sosem vezet semmi jóra. Az emlékeket gyakran zúzza szét a realitás, amikor görcsösen kapaszkodunk valamibe, fel akarjuk idézni, múltidézni vágyunk… Minden esetre, ha elmegyek rá, ha nem, egy korszak végérvényesen lezárult.

Isten veled.

4 Comments

  1. g.
    Posted June 27, 2011 at 3:23 pm | Permalink

    a konyv kapcsan en is gondolkoztam hasonlon. tan ezert is kellett leallnom par napra. tegnap takaritottam az irodan es az ottani szappan illata meg egyeb elokerulo csecsek kellemes emlekeket hoztak vissza. vagyis inkabb kellemes bekes erzest. tulkepp szerettem ott elni. ott kezdodott az angliaszeretetem, a konyvek, ujsagok, lakasberendezes, at is hoztam a country homes & interiorst. 🙂
    asszem semmi rossz a nostalgiaban ha a mult jo dolgait pici mosolyfakaszto szelencekbe zarjuk es megtanuljuk elfogani az elveszteset, minden mulando voltat. a rosszat pedig tanmesenek tartjuk meg.
    nem kell mindennek “ertelme” lennie. ha kedved van, menj el, mosolyogj nagyokat a regi dolgokon aztan engedd el a multat. ha rossz erzes van benned hagyd.
    mostanaban sokszor ez zug a fejemben: ” let it go, let it go…” 🙂
    p.s.: ha garth bacsi idedugna vegre azt a helyes kepet en pl bazira nem gondolkoznek azon mirol szolnak az uj dalai… 😀

  2. Posted June 27, 2011 at 3:37 pm | Permalink

    LOL az utolsó mondaton…. 😀 (elárulom, én sem!!!!!!!)

    Merem remélni, hogy a nosztalgia nem velejéig romlott dolog, hiszen én erősen kötődöm a múlthoz, a régi dolgokhoz, szeretem az antik tárgyakat, szeretek olvasni régmúlt dolgokról… még nem tudom magamban helyre tenni ezt az egészet, de majd csak kialakul.

    Viszont TŐLE tényleg el kell búcsúznom gondolatban és azt hiszem ez a Whitesnake lemez jó kis üzenet volt.

  3. g.
    Posted June 29, 2011 at 3:41 pm | Permalink

    en se tom 100%ig befogadni (meg?) a konyvet, ne izgulj. ha igy lenne, az csoda volna es nem az en fejlodestortenetem… 😉

  4. Posted June 29, 2011 at 8:20 pm | Permalink

    Ó, nem izgulok, mert egyelőre én is félretettem, most pihenek… 🙂 van úgy, hogy az ember elolvas valamit és ÖT év múlva kattan be neki valami. Szóval no problem. Akkor aggódnék ha azonnal 100%-osan mindent befogadnál és megértenél belőle mert az már nem lenne emberi. 😀

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*