…mert amíg visszafogtam az írást, sok apró szépséget észrevettem magam körül.
…mert most csend van, béke van körülöttem, én sem aggályoskodom, nem is harcolok, nem is akarok vitázni senkivel. Nem érdekel, ha más a véleménye, legfeljebb nem mondom meg neki. Miért lenne fontos, én mit gondolok?
…mert nagyon finom a langyos tejeskávém, amit az íráshoz készítettem ki.
…mert csodálatos filmeket tolmácsoltam mostanában, és mert drága barátom is látszólag kicsit rendbejött, és belevetette magát a munkájába. Ahol tudok, segítek neki.
…mert végre egy hónapos szünet után tegnap megtörtem a jeget és nekifogtam írni. Ráadásul átléptem egy sarkalatos problémán, megoldottam egy kézlegyintéssel, és megoldottam azt is, hogyan tartsam meg az érzelmes részekből a még nem érzelgős részeket, és hogyan legyen szép és hiteles, de nem túl sok. Örülök, mert nagyon szép lesz, amikor befejezem!
…mert tegnap elsétáltam egy színház mellett, eszembe jutott egy frenetikus előadás, amit a Zsenyás lányokkal néztünk meg ott, majd éjjel azt álmodtam, hogy végignézem az összes színház repertoárját… Ma megnéztem ennek a színháznak a műsorát és láttam, hogy Gálffi László több darabban is játszik, ami engem érdekelne. Sokat fogok szeptembertől színházba menni, azt már látom! Örülök, mert a harmincas éveim derekára megjött a kedvem a színházhoz, és meg is engedhetem magamnak néha.
…mert csodálatos könyveket olvashatok, és mert sok jó filmet láthatok mostanában.
Úgy egészében véve mindennek örülök.
