Do not stand at my grave and weep/Ne jöjj el sírva síromig

Tegnap a Fiumei úti sírkertben sétáltam Szilvivel. Gyönyörű nap volt, a társaság miatt is, a környezet miatt is, és nem utolsósorban a leírhatatlanul szép őszi időjárásnak köszönhetően. Rengeteget fényképeztünk… Nekem nagyon tömény délelőtt volt, emésztenem kell a sok szépséget. Este Szilvi elküldött egy verset emailben, aminek megtaláltam az angol eredetijét is. Mary Elizabeth Frye írta, és csodálatos.

Do not stand at my grave and weep

Do not stand at my grave and weep,
I am not there; I do not sleep.
I am a thousand winds that blow,
I am the diamond glints on snow,
I am the sun on ripened grain,
I am the gentle autumn rain.
When you awaken in the morning’s hush
I am the swift uplifting rush
Of quiet birds in circling flight.
I am the soft starlight at night.
Do not stand at my grave and cry,
I am not there; I did not die.

És a fordítása:

Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
… Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

5 Comments