Graveyard/Temető

Thank you, Autumn, thank you, camera, thank you, Pumpkin, thank you, Light, thank you, God, for enabling me to take the photos that I’ve always wanted to take.

Köszönöm neked, Ősz, és neked, fényképezőgép, és neked, Fény, és neked, Isten, hogy elkészíthettem a fényképeket, melyeket mindig is szerettem volna elkészíteni.

8 Comments

  1. orsi
    Posted November 3, 2011 at 8:32 am | Permalink

    Ezek gyönyörűek! A színek, fények, szobrok hajlatai… Örülök, hogy eljutottatok erre a helyre!
    :-*

  2. Posted November 3, 2011 at 10:36 am | Permalink

    Tőled sokat számítanak e sorok. :-*
    Valóban gyönyörű hely, azóta is azon töröm a fejem, hogyan lehet, hogy évekig a temető szomszédságában dolgoztam és soha nem mentem be…
    Lehet, ha korábban megyek be, nem értékelem ennyire a csodát, ami ott fogoadott!

  3. orsi
    Posted November 3, 2011 at 1:32 pm | Permalink

    Igen lehet, hogy a mai szellemiségeddel értél meg a befogadására. :-* És nagyon jó, hogy megtudod osztani. 🙂

  4. Posted November 4, 2011 at 1:59 pm | Permalink

    Tudod mikor éreztem először azt, hogy a temetőben álló kőangyalok különlegesek? 2006 nyarán, amikor Nizzába mentünk, és betévedtünk egy temetőbe és varázslatos angyalokat fényképezhettem a rekkenő hőségben.
    Most hogy visszagondolok, bizonyára összefüggésben lehet azzal, hogy 2005 telén halt meg apum.
    Akárhogyan nézem, a mi sírkertünk páratlanul gyönyörű és ajándéknak tekintem azt a napot Szilvivel. Úgy érzem, télen megismételjük. 😉 Nem jönnél te is? Te is szeretsz fotózni, te is szereted a szépet… 🙂

  5. orsi
    Posted November 4, 2011 at 9:04 pm | Permalink

    2005-2006 környékén, amikor még Vácon éltem, volt egy régi temető (Középvárosi temető). Oda jártunk Zsuzskával fényképezni. Felszámolás alatt volt már ott minden. Egy Mészáros Krisztina nevű fiatalon elhunyt lány síremléke nagyon belém égett. 1848 (!!)-ban halt meg. Az ő fejfája egyszerű kőkereszt, amely közepén egy emberi vázat mélyített a készítő. Nincs benne művészi ihletettség, ez úgy nyers, ahogy van. A temetőben voltak izgalmas szobrok, sírfeliratok, de engem ennek a lánynak a fejfája érintett meg igazán.
    Még filmtekercsre dolgoztam, akkor nem volt digitális a kezemben. És sajnos eléggé homályos lett a közeli kép a keresztről.
    A temetőt felszámolták, lakóparkot akartak a helyébe.
    Egyébként ott találtuk meg Landerer sírját is.
    Itt található néhány kép: http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/temetok_vacikatolikus.html

    Szívesen jönnék veletek fotózni, remélem össze tudjuk egyeztetni. 🙂

  6. Posted November 5, 2011 at 12:07 pm | Permalink

    Felszámolnak egy ilyen temetőt?
    ;(
    Végülis nem számít, az ember már nem ott van… és ugye el kell engednünk a holtakat is, a múltat is.
    De valahol mégis fájdalmas belegondolni… hiszen egy temető az élők számára is a megnyugvás helye, itt szembesülhetünk az elmúlással, illetve a csendet magunkba ihatjuk. Emlékezhetünk. Néha szükség van erre is.
    Szomorú.
    Mindenképpen egyeztetünk, mert te is repesnél egy ilyen séta alatt. Tuti. 🙂

  7. g.
    Posted November 6, 2011 at 10:56 pm | Permalink

    fuuuuu, de szepek……… :))))))))))))))))

  8. Posted November 9, 2011 at 10:49 am | Permalink

    kösziiiiii… szerintem is nagyon szépek lettek, eddig a legszebbek amiket készítettem!

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*