Régi és új

Farkasret Oktober 180
Különös, fájón felszabadító érzés levettetni… és levetni… you got no-one to follow and no-one will follow you…

Életem felezőpontjában állok most, emlékezem. Szép folyamatok indultak el akkor. Valaki meglátott, s valakit én láttam meg… Valakinek a hatására kinyíltam, s valaki másnak a hatására láthatatlannak éreztem magam. Ellentétek vonzása – mindig működik. Húz, tolom, tol, húznám.

Megrekedtem. Néha egészen valóságosnak tűnik a rémület.

A zene még mindig magába fogad. Húz vissza, nem enged, emlékezem, mert most ez kell, mert a felezőpont jövőre már más lesz, másra fogok emlékezni, vagy ki tudja. Ez most jó. Jó itt. Egy kicsit a régi lehetek, aki annyi mindent érzett, aki annyira bátor volt, akinek volt még apja, aki nem látott a jövőbe, aki még nem tudta, mit jelent a féltékenység, a csalódás, aki tett a szabályokra, aki megmondta, amit gondolt, aki nem félt, mert mitől is félt volna… aki nem körben járt, hanem véget nem érő vonalon… aki nem érezte azt, hogy kimaradt… lehagyták… elmegy mellette az élet… aki felfedező volt.

Jó itt.

7 Comments