Csend

Hallgatunk, mert csendben lenni jó. Megtörni azt egyenlő lenne azzal, hogy feladjuk eddig elképzelhetetlennek tűnő hatalmunkat, a magunkra támaszkodás képességét.

Nem kell szólnunk senkihez, mert önmagunkban minden választ megtalálunk. Mert amit kimondunk, az többnyire hamis, kitalált, megszépített ál-valóság. Mert amit válaszként kapunk, azt ugyanúgy szebbé festi valaki más a hazugságaival.

A csend a betegség, a magára maradottság, az önmagunkba fordulás idején teremtődik.

Megtölti tüdőnket az erdőből felénk szálló csend illata, a nyugalomé, a harmóniáé, melyben minden egyes hangnak keresetlen helye van, ahol szervezetlenül, mégis egymáshoz igazodva harsan fel állat és növény életösztöne.

A tenger, bár morajlik, zúg, és sziklát tör szakadatlanul és önmagát meg nem hazudtolóan, csendben teszi, nem zavarja meg meditációnkat.

Gyermeki ártatlanság fürkészve követel, majd visszaadja, csendben, ösztönösen.

A fáktól búcsúzó levelek, akárcsak a sebből kibuggyanó, véget hozó vér teremtik meg az elmúlás csendjét.

Tábortűz pattog, szikrák szállnak csendben a magasba, őszi füst illatozza be a halálra ítélt száraz növényzetet. Belerévedünk a lángba, hipnotikus táncába, vakító színeibe. Az ősrobbanás és a végső önátadás színei ezek.

Béke és küzdelem is csendben zajlik. Az ellentétek harca örök, elkerülhetetlen; a tökéletesség felé haladó spirál útján halad, győzelem és vereség nyomán is csendet hagyva maga után.

A lehulló csillag és a földből kibújó árvácska egyaránt a hallgatás szerénységébe burkolózik.

A csend íze édes, széjjelolvadó, mint a méz, lágy, mint a tej selymessége, meleg, mint a vér patakja, hűvös, mint a hegyi tó tükre.

A csend színe a fehér, a tisztaságé, a szentségé, a mindent maga alá temető hóé.

De a fekete is, az üresség, a magányosság és a végtelen színe.

Az élettől duzzadó napfény is csendre int ellentmondást nem tűrő sárgájával.

Csendben születik a mozdulatlanság legszebb kékje.

Megérinthető, tapintható a csend. Beleolvad sejtjeinkbe, átölel, mint kedves a karjaival, befogad, mint az Univerzum öle. Lelkünk vágyaihoz igazodva ölt alakot kezünkben.

Zajban meglelni a csendet: rendíthetetlen boldogság. Mert körülöttünk ordíthat a káosz, középpontunk mégis a csend gyémántját őrzi.

A csendet, bár érzékelhető, mégis csak megélni lehet.

7 Comments

  1. Anita
    Posted November 20, 2012 at 9:33 pm | Permalink

    Nagyon szép! Olyan, mint egy vers. 🙂
    Igen, valóban csak megélni lehet, a szavaid nyomán mégis érzem a csendedet. 🙂

  2. Posted November 20, 2012 at 10:05 pm | Permalink

    Köszi 🙂 te hoztad elő belőlem 🙂 köszönöm!!! céltalanul írtam, csak úgy, de már elmondhatatlanul szükségem volt erre…

  3. Anita
    Posted November 23, 2012 at 6:56 am | Permalink

    No, így dupla az örömöm. 🙂

  4. Szilvia
    Posted November 23, 2012 at 11:17 pm | Permalink

    Kavarogsz? Vagy épp ellenkezőleg, megállt valami hirtelen?
    Előre bocsátva, és előre bocsánatot kérve, de muszáj megjegyzést tennem. Semmiképp sem elvenni akarom, mert tán találtál valamit, ahol békét, nyugalmat érzel. Nyugodtan pihenj, erősödj, de menj tovább, mert még kavarod a dolgokat.
    Nagyon fontos, az ellentétek nem harcolnak, csak mi érzékeljük így. (Bár mikor boldogok vagyunk, akkor pont a harmóniájukat érezzük, nem harcot.) Az ellentétek kiegészítik egymást és összeolvadnak, egymást teremtik meg. Mindkettőben ott a másik. Nincs fölé és alárendeltségük, egyenlők. A nappalnál nem jobb az éjszaka, bár mi választhatunk kedvencet belőlük. De egyenlők, és egyaránt fontosak. Tény, hogy meg van az idejük, meg van, mikor kell ébredniük, tetőzniük, majd hanyatlaniuk. Az embernek is szüksége van a csöndre is és a lüktetésre is. Ha megtalálod a saját időpontjaidat, mikor melyik kell, akkor összahngba kerülhetsz az egyetemes renddel. Ami nagy szó. Nagyon nagy. Bár a feladat se kicsi, mégis érdemes érte küzdeni, boldogságot hoz.

    Az is fontos, hogy a csend, a nyugalom nem teremtődik “negatív” dolgokból, már eleve létezik. Hisz te is írod, az erdőből árad feléd a nyugalom. Gondolod, hogy akkor az erdő beteg? Nem, csak a természetes rendjét követi. Mikor beteg vagy, szomorú, magányos, akkor csak máshova figyelsz. Nem takarod el a dolgokat pörgéssel. Ezért lesznek munkalakoholisták, vagy alkoholisták, vagy drogosok stb. az emberek.

    De azt jól érzed, az az ász, aki a legnagyobb lüktetésben is éli a nyugalmat. Vagy fordítva. És ez mehet bárkinek, aki megteszi, mert mindenkiben ott a lehetőség, ott fény, a Dao. Rajtad áll, meg akarod-e találni, ki akarod-e bontakoztatni.
    Én csak bíztatni tudlak, mert bár sokat kell tenni érte, de csodákat rejt és ad. Hajrá! 🙂

  5. Szilvia
    Posted November 23, 2012 at 11:18 pm | Permalink

    Hupsz, egy kicsit hosszú lettem, pedig még alig írtam valamit 😀

  6. Posted November 24, 2012 at 10:39 pm | Permalink

    Hú Szilvi, biztos igazad van mindenben, bár ez mind szemlélet kérdése… meg tapasztalásé… meg mit tudom én mié…
    De én hiába olvastam, amiket írtál, annyira rongy vagyok, agyilag, fizikailag, minden szempontból, hogy örülök, ha pár percig tisztán tudok gondolkozni. Ez ma a héven volt meg hazafelé, amikor a kedvenc énekesnőmet hallgattam. Az ő szavai békét teremtettek bennem.
    Azóta megint csak a fájdalom van, ami leszív és elveszi az életkedvemet.
    Majd ha magamhoz értem, elolvasom újra és akkor talán meg is értem, amit mondasz. 🙂 Mindenesetre köszönöm!

  7. Posted November 28, 2012 at 4:52 pm | Permalink

    Most újraolvastam, amit én írtam, és azt, amit te, és igazából nem látom másnak a kettőt… lehet, nem minden gondolatot magyaráztam meg, vagy írtam végig, de az én fejemben kereken áll össze a dolog. Úgyhogy többnyire azt gondolom, amit te is, de ez nem azt jelenti, hogy bármelyikünknek (vagy mindkettőnknek) igaza van.
    Ki mit él át, tapasztal meg… attól, hogy ki mit mond, az a dolog még nem feltétlenül úgy is van. Én csak szavakat teszek egymás mellé, de nem igazságokat mondok ki… csak gondolatokat írok le. És valüszínűleg ez is csak egy fázis, mert két éve ilyet nem írtam volna. Úgyhogy nem, nem áll szándékomban megfenekleni, de köszi az emlékeztetőt. 🙂

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*