Ezt nem is merem feltenni máshová, csak ide… aki félreérti, annak úgyis hiába magyaráznám. Nézzen utána, hány művész, előadó látta magát Megváltóként. Én most ezt érzem, ezt akarom kifejezni.

Anyone who misunderstand this, I’m sorry… go check art history and see how many artists, performers have seen themselves as the Redeemer. This is what I feel now, this is what I wanted to express.

Ki gondolta volna még délután, hogy este őrült internetes jegyvadászat kezdődik majd?! Zsenya Prágában fog fellépni jövő hónapban…

Kába vagyok és a fejem hétfelé esett szét, nem igazán fogtam fel, mit jelent… Zsenyát látni… megint.

Lehetséges…?

Ilyen az, amikor Zsenya egyetlen pillantásával meg tud ölni. Pocakosan, egyszerűen (prózaian) öltözve, éppen két drámai póz között elkapva.
Bakker…

Ezért szeretem ennyire…

Időnként érzem, máskor csak tudom, hogy nem jön el mégsem… emlékszem még, milyen volt tavaly… Kata kérdezte is, hogy hányszor lehet vajon a csodát megélni? Hát, úgy tűnik, egyszer…

Nagyon szeretünk, Zsenya…

…aki be akar lépni. *kacsint* Read the rest of this entry »

Hát idehoztam, mert borzongok ettől a képtől!!!!!!!!! vagy inkább, bizsergek… döbbenetes kép…

A férfi fáradtan és egykedvűen ült le az öltözőben, amit kizárólag neki tartottak fent. Hogyisne, méghogy másokkal öltözzön át. A világ egyik legsikeresebb, és saját területének legelismertebb sportolója lévén, lehettek efféle aprócska kívánságai: saját öltöző, privát repülőgép, hatszámjegyű fizetség. Természetesen dollárban. Szükség is lesz minden centre, miután drágalátos felesége gyermektartás ürügye alatt szinte mindenét kizsarolta belőle. Nem kérte, kizsarolta. A hónapok óta tartó, kimondott és kimondatlan szemrehányásokkal, elítélő megjegyzésekkel a férje sportkarrierjével járó örökös fellépésekre, az ezekkel járó távolmaradásokra. Igen, Jevgenyij tudta, hogy keveset volt otthon. De tudta ezt Mása is, méghozzá már akkor, amikor találkoztak; ennek ellenére vállalta a házasságot, a gyermeket, mindent.

Kezébe temette fejét, ujjaival igyekezett megszűntetni az egyre erősödő fájdalmat, mely egy idő óta zavaró gyakorisággal kezdett jelentkezni. Sűrűn járt masszőrhöz, naponta vigyázott a testi-lelki erőnlétére, természetesen Mishin felügyelete alatt. A néhány hete meghozott közös döntés alapján már csak néhány hete maradt arra, hogy összeszedje magát. Néhány hét, és a világ megtudja, hogy Jevgenyij Pljusenko, olimpiai bajnok, elvált férfi, visszatér a műkorcsolya amatőr világába. Read the rest of this entry »

Ezt csak ide merem beszúrni *vihog*, szinte látom, ahogy a Zsenya-fórum keresztre feszítene… bizonyára megőrültem, de nem vagyok képes ellenállni a gondolatnak, hogy két fiatal, gyönyörűszép, tehetséges, megáldott, kívül-belül varázslatos ember találkozik… együtt kell dolgozniuk… az egyik a hangjával kápráztat, a másik a testével… huh, borzongok!!! (Azér’ figyelitek? Kezet kellett vágnom, montálnom… Vili el is nevezett Dr Frankenstein-nek. Viszont tiszta a lelkiismeretem, mert az ott mind egy szálig Zsenya! A keze is! Csak máshonnan…)

(Órákkal később) Hát persze, hogy már írom is a sztorit! Nem tehetek róla, amikor először meghallottam ezt az embert énekelni, ugyanazt éreztem, amit akkor, amikor Jevgenyijt látom korcsolyázni. Egyszerűen muszáj őket egy helyen látnom!!!

(Később) Lassan Kata is hazaér, én meg már túlvagyok az ötödik oldalon, és nem úgy halad a dolog, ahogy szeretném! Izzadtan, zihálva, egymásba kapaszkodva szeretném látni őket *elpirul* de egyrészt nem merem, másrészt izé. Aki írt már valaha, az tudja, hogy ez nem így megy… nem mi írunk. Mi csak leírjuk, ami megszületik bennünk, nem sok közünk van ahhoz, ami papírra vagy gépre kerül…

(a tavalyi év utolsó estéjén kezdtem el írni ezt, de akkor nem volt alkalmam befejezni)

Szilveszter van, mindenki bulizik… én nem vagyok az a tipikus bulizós fajta, bár, ha nagyobb társaságban lennék, biztosan jól érezném magam. Most viszont itthon vagyok, a párom odalent tanul az államvizsgájára, a barátnőm odakint cigizik. Családom és egyéb állatfajták meg a ház túloldalán, eszegetnek, meg a többi.
Engem az elmúlt néhány év új és csodálatos élményekkel gazdagított, elsősorban egy orosz műkorcsolyázó révén. Azt hiszem, a nevét már elég sokan hallhatták; az életútját nem írom le, nehéz gyermekkora volt, keményen küzdött, idén végre megszerezte pályája legnagyobb dicsőségét, az olimpiai aranyérmet. Read the rest of this entry »

A folytatás.
Ok, rendben, tudom. Nem szép tőlem, hogy szegény Zsenyát összehozom minden élő jópasival! De nem bírok ellenállni…

Some more Plushenko backgrounds! I know, it’s not nice of me to put him there with all the sexiest men alive but I can’t help myself!!!

Jevgenyij Pljuscsenko, orosz műkorcsolyázó. Mára elég sokan ismerhetik a nevét, hiszen olimpiai bajnok lett idén 2006-ban. Ez persze csak a világ szemében teszi őt naggyá- az én szememben attól nagy, hogy amióta megismertem, folyamatosan változik az életem. Miatta, az érzések miatt, amiket kihoz belőlem, azok miatt, akiket általa megismerhettem. De róla esetleg majd máskor. Most csak szerettem volna összegyűjteni a kedvenc háttereimet, amiket összehoztam az évek során róla, vele kapcsolatban.

Some backgrounds I created over the years, inspired by the magnificent Evgeni Plushenko.

bóklásztam az írásos mappámban, és ezt találtam- Ercsa küldte nekem elég régen… furcsán fantasztikusnak tűnt ez az elmélet még akkor, de azóta egyre biztosabban érzem, hogy van benne igazság… nem merek abba belegondolni, hogy Zsenyával kapcsolatban is igaza lehet…
szeptember elseje furcsa, összetett nap volt az életemben… kaptam ajándékot, sokat, az élettől… Read the rest of this entry »