Tag Archives: Josh-Groban

“Voce existe im me”

Sok-sok hónap telt el az utolsó Josh Groban lemez kiadása óta. Az idő mindig cammog, ha nagyon várunk valamit… azt hiszem, minden JG rajongó nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy egyetlen hónap új Josh-dalok nélkül olyan, mint egy teljes évnyi érzelmi sivatag. Nem csoda, ha időnként az önző szeretet nevében átmegyünk brutálisba egy-két fórum egy-két topikjában… számomra kevés olyan dolog van, ami ennyire fel tud tölteni. Ha Josh énekel, a világ jobb egy kicsit. És ezzel nem vagyok egyedül. Türelmetlenül várom az új lemezt, melyet Josh, többszöri csúszások után, idén őszre ígért. Ezzel sem vagyok egyedül.

Ma abban a kiváltságban részesültem, hogy bepillanthattam néhány zseniális művész stúdió-perceibe, láthattam és hallhattam, hogyan áll össze egy dal. De nem csak ezért olyan különleges ez a rövid felvétel…

Tudtuk, hogy szenzációs lesz az új lemez. Vártuk, hogy az legyen. Nem csak arról van szó, hogy Josh Groban lemezei jók. Arról is szó van, hogy Josh Groban, a zenész évről évre egyre merészebb lépéseket tesz meg, egyre jobban nyit a világ különböző zenei stílusai felé, noha a klasszikus tenor (bariton, egyesek szerint) hangja miatt akár hagyhatná is, hogy szépen beskatulyázzák, elkönyveljék opera és popzene fúziójának és a háziasszonyoknak eladott lemezeiből megélne, mint Marci Hevesen. Ilyen hanggal nem nehéz érvényesülni, az adottságai megvannak a szupersztársághoz, ha egy kicsit hajtana is, lehetne belőle nagy celeb, némi botránnyal fűszerezve itt-ott az életét Paris Hilton mellett parádézhatna. Picit kéne csak pedálozni, beszerezni némi drogot, lefeküdni néhány hollywood-i cafkával, nyíltan szídni valamelyik más előadót egy-egy díjátadón, a recept adva van, kérem szépen, ő is bevágódhatna. De be ám. Ehelyett Josh Groban szerényen, visszafogottan él, tisztelettel bánik a tehetségével és a hangjával, hálás minden lehetőségért, amit megkap a sorstól; amikor éppen nem világturnézik, vagy karitatív gálákon, illetve zenész barátai koncertjein lép fel, akkor az új stúdiólemezén dolgozik, nem is akárkikkel. Soha nem elégszik meg a bevált recepttel, a járt út helyett rálép a járatlanra, az európai (és feltehetően az amerikai) közönség számára ismeretlen dél-amerikai zenészekkel kollaborál (én legalábbis nem hallottam még a brazil úriemberről, amire mondjuk nem vagyok büszke), mert Josh elsősorban ZENÉSZ, ezt folyamatosan bizonyítja nekünk…

Nyers ez a dal, de tisztán hallani a dallamot, számomra teljesen újszerűen hat, az én szívembe jócskán belemarkolt, nem tudom, hova tenni… Borzongatóan, simogatóan szép ez a dal, az ütős szekció pedig megadja az alapot egy szívdobogtató ritmushoz. Miközben újra meg újra hallgatom ezt a dalfoszlányt, a párás, meleg, súlyos latin éjszakában látom magam, az óceán partján, szellő fújja hajamat, cirógatja bőrömet, naplemente kápráztat el, vagyok is valakivel, meg nem is, fáj is az élet, meg nem is… Szeretem, ha valami nem skatulyázható, szeretem, ha valaki feszegeti a határokat. Josh ilyen zenész. Kölcsönadja hangját fantasztikus zenékhez, amik stílusban nem feltétlenül passzolnak a hangjához. Énekelt már sanzont, folk-rockot, de country-t is, jazz-t, mert számára nincs határ. Csak zene. Köszönet neki és hála, amiért mindig megújul, amiért minket is magával visz, kézenfogva vezet, nagylelkűen átadja nyitottságát, felnyitja a szemünket és lehetőségekre mutat rá. Teljesen meglepett ezzel a dallal, újat vártam tőle, mégis meglepett. Semmi ilyesmire nem számítottam.

Hosszú, nagyon hosszú lesz a nyár…

Egy kis humor

Ellen Degeneres Amerika egyik legközkedveltebb humoristája, aki tényleg humoros, és mellesleg leszbikus. Tessék megnézni a legújabb “duettjét” Amerika (és a világ) egyik leggyönyörűbb hanggal megáldott énekesével. Josh Groban-t nevezték már nyálasnak, unalmasnak, egysíkúnak, de aki igazán ismeri, aki igazán követi a pályáját, aki tudja, hogy semmitől sem riad vissza, ami a tévés gegeket illeti, az fel sem veszi az idióta megjegyzéseket. Igazából elég csak egyet megnézni a vicces fellépéseinek hosszú sorából. Josh Groban nem csak gyönyörű, kívül-belül, nem csak tehetséges és nyitott lelkű művész, nem csak érzékeny és nagylelkű ember, de még fájdalmasan vicces is. Konkrétan be kell szarni, amikor beindul. Már bocsánat. Amit itt művelnek ezek ketten, az teljesen kész. Én is az voltam, amikor láttam. Igaz, hogy a szívem verdesett a gyönyörtől, amiért Josh az egyik legkedvesebb dalomat énekli, de ezzel egyidőben majd megszakadtam a nevetéstől. Kicsit olyan volt, mint amikor az embernek csuklania és ásítania kell egyszerre. Ja, és rajongó lévén, meg aztán a saját blogomon, ki merem mondani, hogy bizony néztem Josh lába szárát, meg a mellkasát. Ellen-nel egyetemben én is benéztem volna az ágyékkötője alá *köhög*.

Az új lemezre várakozva úgy érzem, Josh nem fog minket unatkozni hagyni… azt hiszem, őszig tartogat még számunkra egy-két meglepetést.

Zenei DVD ajánló “Josh Groban: An evening in New York City”

Hazánkban egy parányi (szerencsére egyre nagyobb!) embercsoport türelmetlenül várja, mikor fogja a magyar nagyközönség is fel-, illetve elismerni azt a zenei csodát, akit külföldön, de leginkább az Egyesült Államokban végtelen csodálattal és szeretettel vesznek körül, és akinek a neve Josh Groban. A huszonnyolc éves fiatalember korunk egyik legszebb hangjával lett megáldva, és ez a hang a zenei köztudatba való berobbanása óta egyre csak szebb, erősebb, kifejezőbb, és szívet-lelket gyönyörködtetőbb.

Aki látta az énekes első koncertlemezét (Josh Groban in Concert), az még emlékszik arra, hogy a göndörhajú, vékony, félénk fiú milyen orgánummal rendelkezett: korához képest jóval fejlettebbel, makulátlannal, de valahol mégis bátortalannal. Tisztán látható volt rajta a lámpaláz, a bizonytalanság, az a fajta visszafogottság, ami egy szűk keretek közé szorított, és talán tudatosan nem, de ösztöneitől indíttatva szárnyalni vágyó művészre jellemző. A Live at the Greek, ami a második, Closer c. lemezt követő turné megörökítése volt, már hitelesebben mutatta be az énekest, akiről elég korán kiderült, hogy elég magasról tesz a szakmai és rajongói elvárásokra (ez utóbbi nem minden esetben igaz, hiszen a Noël című, karácsonyi dalokat tartalmazó lemezt kizárólag rajongói kitartó ostromlása kapcsán vette fel, rajongói pedig úgy hálálták meg neki e nagylelkű gesztust, hogy a 2007-es év legtöbbet eladott lemezévé tették az Egyesült Államokban), nem hajlandó Bocelli-utánzat lenni: formabontó művészekkel kollaborált, akiknek a zenei munkássága nem egészen a klasszikus stílus keretein belül fejlődött és fejlődik azóta is: Deep Forest, Marius de Vries, Imogen Heap, Ladysmith Black Mambazo, Richard Marx, és a lista korántsem teljes. Ami pedig azoknak a listáját illeti, akikkel ennek az angyalarcú és hangú fiatalembernek sikerült eddig még csak nyolc éve tartó karrierje során együtt énekelnie, fellépnie, joggal állíthatjuk, hogy bármelyik zenész megirigyelné. Nemrég megkérdezték tőle, kivel szeretne még duettet előadni, amire ő azt felelte, hogy a legnagyobb példaképeivel már sikerült együtt dolgoznia, amiért nagyon hálás a sorsnak. Faith Hill, Placido Domingo, Sting, Joshua Bell, Brian McKnight, Andrea Bocelli, Paul Simon, Chris Botti, Charlotte Church, Angélique Kidjo, Beyoncé, Céline Dion, Sarah Brightman, Herbie Hancock, Sarah McLachlan, Ben Folds, Charles Aznavour… Tekintélyes a felhozatal, és az idén kiadott, a PBS csatorna koncertsorozatának részeként tavaly felvett An evening in New York City című egyórás koncert zenei anyagán jól látszik, hogy Josh Groban nem szereti a zenei állóvizet, sőt, mindent megtesz annak érdekében, hogy zenészként kiteljesedjen. Gyönyörű, öblös baritonjából logikusan kellene, hogy következzen operaária, sanzon, de legalábbis klasszikus dalok, melódiák feldolgozása. A szépséges muzsikát kedvelőknek szerencsére, a Josh Groban hangra valóban írtak klasszikus balladákat is: az Un dia llegara tökéletes, halk zenével kísért, szívbemarkoló dallama most is éppen olyan hatásos, mint három éve, az egyetlen különbség az énekes hangjában keresendő, ami szó szerint évről évre érik, öblösödik, erősödik. A Broken vow című Walter Afanasieff szerzeményt már sokan elénekelték; nincs értelme hasonlítgatni a különféle verziókat, de az biztos, hogy Josh hangszínéhez kitűnően passzol ez a dal, és gyönyörűen adja elő ezen a kiadványon is. Ezen a két dalon kívül azonban kivétel nélkül olyan darabokat látunk, hallunk a DVD-n, ami kicsit ide is tartozik, kicsit oda is, műfaját tekintve besorolhatatlan nóta. A You are loved, a felemelő, bíztató hangvételű, jobb híján popdalnak nevezhető szerzemény túlzás nélkül emberek ezreinek jelentett és jelent ma is mentőövet az élet viharos tengerén. A koncert kedvéért akusztikussá tették, és a végéhez hozzátoldottak egy új versszakot, melyet színesbőrű vokalistákkal ad elő az énekes. A finom jazz kedvelőinek bizonyára felcsillan majd a szeme e verzió hallatán, és a publikum reménykedhet egy valamikori Josh Groban jazz-lemez megjelenésében is. Lehet választani, kinek melyik hangszerelésben tetszik jobban a You are loved, de az az egy bizonyos: az énekes hangját kiemeli a finom muzsika és a színesbőrű vokál, és a dal mondanivalója talán jobban tud érvényesülni így, intimebb hangszeres környezetben előadva. Az Alla luce del sole az énekes első, Josh Groban című lemezének talán legerőteljesebb darabja, a klasszikus zene és a pop-rock tökéletes egyvelege: Josh hangja hol zavarbaejtő mélységekkel, hol váratlan magasságokkal kacérkodik, és az elektromos gitár élvezhetővé teszi ezt a nótát még a modern zene kedvelői számára is. A Mi morena című, latin ritmusokra és dallamra épülő szépséges szerelmi vallomás ezúttal egy véget nem érő, fülünkbe duruzsoló, bőrünket bizsergető szerenáddá fejlődte ki magát. (Az ember lányának az jut eszébe, most már tényleg ideje kipróbálni a Howard Stern-féle trükköt: vajon ha valaki ráülne egy hatalmas hangfalra, amire Josh Groban hangját alaposan felhangosították, az énekes hangrezgéseinek sűrű folyamától képes lenne-e orgazmushoz jutnia? Nem véletlen, hogy az énekes rajongói az ember torkán őrjítően lassan lecsordogáló, sűrű forró csokoládéhoz hasonlítják öblös orgánumát. A forró csokoládé és Josh Groban hangja által elért hatás a nőkre mindenesetre közel jár egymáshoz.) Fülünknek egyedülálló élményt nyújt ez a dal, kétségkívül érdemes ezért a nótáért (is) levadászni a Closer internetes kiadását, mely csak limitált példányszámban volt kapható, és melynek mostanra ritkaságszámba menő egy-egy darabja körülbelül 300-500 amerikai dollárt kóstál, ha az ember elég szerencsés, hogy egyáltalán rábukkanjon az online vásárlóhelyeken. De térjünk vissza a koncertfelvételhez, és a soron következő dalhoz, a February song-hoz, ami a harmadik stúdiólemez, az Awake egyik legerőteljesebb dala. Az orkánszerű befejezés kicsit jobban érvényesül a DVD-n elhangzó verzióban, hála a vonósok hangsúlyos jelenlétének és általában a hangszerek finomabb kiemelésének. Josh a zongoránál ereszti ki szépséges hangját ebben a csalódásról és megbocsátásról szóló dalban, aminek értelmezése ma is folyik a rajongók között: nem sikerült még eldönteni, egykori kedvesének címezi-e, avagy csak egy kósza gondolatot helyezett zenei hangokba egy álmatlan éjszakán az énekes. A sok-sok fekete vokálos segítségével előadott, most is gyönyörű afrikai altatódal, a Lullaby után a Weeping következik, ami világzenei elemekkel bővíti az énekes örvendetesen szélesedő zenei palettáját. Afrikai ritmus és hangszerek körítik az apartheid ellen felszólaló szerzeményt; ha Josh egyik példaképe, az erre a dalra feltétlenül ható Paul Simon előadhatná, bizonyára ő is büszkeséget érezhetne. Az énekesen mindenesetre látszik, hogy örömmel teszi a dolgát, szívből, őszintén és gátlásoktól mentesen. A néző önkéntleneül is párhuzamba állítja a makulátlan Un dia llegara klasszikus dallamvezetését és a Weeping szívvel-lélekkel megkomponált és előadott, a hallgatóban ősi érzéseket keltő melódiáját. Képtelenség választani, melyik stílus áll jobban az énekesnek, aki szemmel láthatóan mindennek örül, amit előadhat. Ez a fajta nyitottság csakis az igazi művészekre jellemző, akik alázattal cipelik a foglalkozással járó keresztet, akik magasabb eszmék szócsövéneknek látják, és fogadják el magukat. Ezután a Sweeney Todd című musical egyik ismertebb betétdala következik, a Not while I’m around. Előtte Josh elmeséli, hogy mielőtt beütött az énekesi pálya, ő tulajdonképpen zenés színésznek tanult és készült. (Ezt a vonalat tisztességesen be is mutatta tavaly a Royal Albert Hall-ban előadott Chess c. musical főszerepében, melyet Július 21-én jelentet meg hivatalos duplalemezes DVD-n a Warner Brothers.) A koncertet három teljességgel különböző dal zárja, az élet múlandóságát gyönyörűen és spirituális egyszerűséggel megfestő Awake, a Charlie Chaplin által komponált dallamra épülő Smile, és a dalt élőben először ezen a kiadványon kísérő Herbie Hancock nevétől fémjelzett, a jazz műfajába jócskán belekóstoló Machine, ami az énekes legmerészebb zenei próbálkozása eddig, és ami záródalként talán a leghatásosabb is a koncertből.

Ez Josh Groban sorban negyedik élő kiadványa, a tavaly kiadott Awake Live előzi meg, ami már feszegette a tökéletesség határait, de bizton állíthatjuk, ez a rövid, speciális effektusoktól mentes, bensőséges koncert az énekes eddigi legsikeresebb élő felvétele. Ő maga is tisztában van ezzel a ténnyel, amikor megjegyzi, hogy előadói pályafutásának nagy álma többek között a Madison Square Garden-ban való fellépés volt, majd hozzáteszi, hogy “de az csak egy tér, sok-sok emberrel… itt látom a szemeitek fehérjét”. (Rögtön utána kibújik belőle a humor is, amikor megjegyzi, hogy előny a tény, miszerint a paradicsomokat nem kell olyan távolra dobni, ha esetleg…) Hiába, kis közönség, tisztább hangzás, és mivel az énekes pontosan ezt a fajta koncertet szeretné a közeljövőben várható új lemezt követő turnén szokássá tenni, igazán örvendezhetünk: ha például Josh ellátogatna a Művészetek Palotájába, egészen biztos, hogy a szerencsés közönség egyedülálló hangzást kapna a pénzéért.

Tizenkét dal, tizenkét zenei világ. Rajongók ezrei vitatkoznak azon, hogyan kellene Josh Groban-nak folytatnia: vissza kellene mennie a gyökerekhez, vagyis maradnia kellene a bevált, és sokak által hőn szeretett klasszikus vonalnál, avagy bátran kellene vállalnia a zenei karrier buktatóit, melyek a kitörésra irányuló próbálkozásaiból bizonyára adódni fognak. A régi, hűséges rajongóit tartsa-e többre, avagy azokat, akik a merészebbnél merészebb “akciói” nyomán fedezték fel őt (az “angyali” imázs összetörésére irányuló próbálkozásai: szókimondó interjúk, merész zenei választások, nyílt politikai állásfoglalás Amerika egyik legviharosabb választási időszakában). A kérdés nyitott, és rajongói fórumok tucatjain folyik a vita és az érvelés hol egyik, hol másik oldal pártjára. Én azt mondom, nem számít, Josh Groban mit fog elénekelni nekünk az elkövetkezendő 5-10-20 évben: legyen az operaária, jazz, gospel, softrock, vagy popzene, örömmel állunk elébe.

(A kiadványt jelenleg az énekes hivatalos honlapján, a www.joshgroban.com-on lehet megvásárolni.)

Unexpected duet!

Although last year I was toying with the idea of seeing Josh in a Timbaland-produced song, one day, just for the heck of it… I didn’t think he was going to team up with one of Timbaland’s goldmines, Nelly Furtado. Apparently he did. He says (on twitter) that the song will be featured on Nelly’s upcoming Spanish album.

I am certain these two will rock the planet.

You raise me up

When I am down and, oh my soul, so weary;
When troubles come and my heart burdened be;
Then, I am still and wait here in the silence,
Until you come and sit awhile with me.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up, to walk on stormy seas;
I am strong, when I am on your shoulders;
You raise me up… To more than I can be.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up, to walk on stormy seas;
I am strong, when I am on your shoulders;
You raise me up… To more than I can be.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up, to walk on stormy seas;
I am strong, when I am on your shoulders;
You raise me up… To more than I can be.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up, to walk on stormy seas;
I am strong, when I am on your shoulders;
You raise me up… To more than I can be.

You raise me up… To more than I can be…

Erm…

So I got this off my chest finally. Thanks to Lexxa who asked me to do it. I’m not saying it hasn’t crossed my mind, but as you know, my vision of Josh is slightly… tamer. Haha. Nonetheless, I enjoyed making this one… adding the fangs was especially delightful…

(And now I fantasize about the scene where Josh erm Mick StJohn is dying and Beth offers her blood to save his life, and he grabs her arm and…)

NOTE. Wallpaper is exclusive property of Noondarkly aka Krisztina Csiki, and Lexxa aka… well, the one who requested it. 🙂 None other shall use this fanart in any way without my/her/our permission! Please honour this request… I’m usually generous and ask for no credit… this one is not only mine, so… Thank you.

Can you feel it…?

An eternity had gone by, when he heard a throat being cleared somewhere, and he knew it was time. Even if he fell, it was time. He lifted his hands above the piano keys, undecided where and how to start, forcing his brain to send waves of recognition into his fingers before they dipped down into the keys gently, instinctively hitting them without his knowledge.

He sang the melodies that were engrained in his soul, songs that came back to him not during the rehearsals that week, but only now, for the first time for so many years. He felt them again as his fingers felt the black and white keys and his throat felt the waves of his breath that travelled forth in the shape of his voice. The notes soared and plunged with ease; they travelled on wings of voice, washed by waves of white key and sustained by rocks of black key. He sang to himself, or someone other than him did: the songs followed each other automatically, one melody starting a new one, tightly knit together like reassuring heartbeats. He had lifted so many people up with his voice which now, gaining courage with every song, was lifting himself up, and for the first time since he started singing, he understood the power of the gift he had been given. As the high notes tore his heart out from his chest and the low notes soothed his pain with their deep murmur, he felt he was reborn with every sound his throat emitted. His ragged memory brought back faces of all the millions and millions of people whose appreciation he accepted, but never understood; he heard their laughter and weeping echo within his soul, and he knew now what they had felt.

For some time now a question won’t let me be.

Moments of surreal bliss that I experienced listening to your voice, moments I know many others shared with me; when I become one with the Universe and I feel everything is possible; when I know I can never be alone in this world, because everything’s connected. Your voice induced such moments.

I want to know. Do you feel like this, ever, Josh? Can you feel all that, which I can’t put into words, hearing your own voice?

Can you feel it?

(photo by “quelquechose”, The piano player from www.deviantart.com; excerpt from A walk by the sea, by Krisztina Csiki- unedited version)

Josh Groban in World book of records 2009

Cashing in on Christmas
Josh Groban’s Christmas collection Noel was the bestselling album of 2007 with 3.7 million copies sold. And the album was only released in the middle of October, giving buyers just 2.5 months to purchase it. This is the first time a Christmas album has topped the sales charts since SoundScan began in 1991. SoundScan tracks sales for Nielsen by collecting data from more than 14,000 retailers.

Hell, YEAH. Two and a half months is all it took. If we had had half a year, that album would have topped every single chart and broken every single record set. Yep.

I am ridiculously proud of Noel, because it was concieved as the love-fruit of the complex, some say weird and corny relationship between Josh and his fans, the Grobanites… He did not want to make a Christmas album but they basically begged for it for years. He emphasized all throughout the making process that it was for us only. Well, for us only, Josh- and this is for you only!!! For you, we would probably move mountains and stop wars and perform miracles. At the rate you’re teaching us how to love, we just might start doing those things soon!

*heart bursting with love and pride for this wonderful man*

(photo by Joshboy aka Charles Hu)

No comment

Rumour or not… the story behind this photo cannot be faked. I think their faces say it all! C’mon Josh, Katy… admit… say it out loud… and put us out of our misery. We want to be happy for you both!

Icons

Not my thing… but bored in the office right now… and GIMP is better than no Photoshop… :-/

Josh Groban 301-400

More Josh Groban wallpapers (click on the links):

Wallpapers 1-100

Wallpapers 101-200

Wallpapers 201-300

Josh_336 Josh_337 Josh_338

Josh_339 Rust_by_Noondarkly Josh_341

Josh_342 Josh_343 Josh_344

Josh_345 Josh_346 Josh_347

Josh_348 Josh_349 Josh_350

Josh_351 Josh_352 Josh_353_TarasWallie

Josh_354 Josh_355 Josh_356

Josh_357 Josh_358 Josh_359

Josh_360 Josh_361 Josh_362

Josh_363 Josh_365

Uplifting songs (I)

For some time now, I have been looking for songs that inspire me, lift me up, make me feel positive about myself and the world in general. Listening to these songs always does something to me; the lyrics stir me and inspire me to be better, to- to do something. Something good.

I know that many people are trying to compile similar songs, so I decided to start posting the list of the songs I found over the past years, by mistake, and more recently, by searching on purpose.

Everyone, enjoy these small miracles, and I hope they will bring you as much joy as they brought me.

Josh Groban You are loved (Don’t give up)

Don’t give up
It’s just the weight of the world
When your heart’s heavy
I…I will lift it for you read more »

You’re beautiful…

Cím nélkül

Nem szoktam mostanában külön képek kedvéért posztot kreálni, de ez most kivert nálam minden biztosítékot… csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy “HŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ”!!!!!

Krisztus tanítványa

Nehezen kezdek bele, habár a szeretetről nem lenne szabad… nos, nem beszélni, mert beszélni igenis kell róla, amellett, hogy gyakorlatba is át kell ültetni… és szintén nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen beszélni erről az érzésről, mely nem embertől ered, és mely még ma is összetartja kis világunkat. Talán éppen azért nehéz róla beszélni, mert senki sem tudja pontosan, mit jelent, és azt sem, hogy valóban szeretünk-e bárkit ezen a földön.

Azért is esik most nehezemre beszélni erről, mert meglehet, félre fognak érteni… bár ez mióta zavar engem?

Nem zavar.

Beszélni fogok róla. read more »

Josh Groban 201-300

More Josh Groban wallpapers (click on the links):

Wallpapers 1-100

Wallpapers 101-200

Wallpapers 301-400 (in progress!)

Happy B-day, Josh!

I could go on and on and on about why, when and how I came to know this guy, why his voice fascinated, soothed, inspired me (and keeps doing so), but instead, I’ll just say,

Happy 27th Birthday, Josh! 🙂

Mennyi mindent ősszeírhatnék arról, miért, mikor és hogyan bukkantam erre a fickóra (illetve ő rám), és hogy a hangja miként hatott rám, nyugtatott, illetve ihletett meg (és teszi mindezt azóta is), de ehelyett csak annyit mondok,

Boldog 27ik Születésnapot, Josh! 🙂

Egy év/One year

Hihetetlennek tűnik, hogy pontosan egy éve hallottam Josh-t először énekelni… Azért emlékezem meg errő az évfordulóról, mert sosem fogom elfelejteni azt a napot, pontosabban éjszakát… több változás állt be az életembe emiatt a hol angyali, hol ördögi férfi miatt, mint azelőtt bárki vagy bármi miatt.
Köszönök neked mindent, Josh!!!

It seems incredible that it’s been exactly one year since I first heard Josh Groban sing. I’m remembering this strange anniversary because it was a memorable moment, one I’ll never forget, one that triggered more things in my life than anything else before it.
Thank you for everything, Josh!

To all DonnieDarkly readers

So, this is my blog. I’m rather tired after working on the design for hours with my better half helping me online. Anyway, this is where I’ll post all my stories from now on… I will create separate tags for each story. One of these days. And I’ll start writing again. One of these days…

Josh…

Ez meg az a mosoly, amit nem lehet hamisítani… sugárzó, őszinte, szerény és kedves.

Na, You are loved hetvenedszerre ma…