Kevés dolog idegesít jobban annál, mint amikor megy az idő, megy, elszalasztott lehetőségek és esélyek szárnyát növesztve, én pedig csak nézem, lesek utána bárgyún, de nincs megállás, folytatódik a ciklus, és bár talán a következő élet-állomáson úgy tűnhet, minden percet kihasználtam, hamarosan újból nyomasztó űr tátong majd a pillanat szívében. read more »
Tag Archives: Személyes
Macskaalom
Mit tegyek, szeretem a macskákat. Sőt, odavagyok értük. Meglátok egy kis, vagy nagyobb, vagy hatalmas puha, nyávogó szőrgombolyagot és átmegyek tütyümütyübe. read more »
Megtalálva
Kicsit nehezebb volt ma az elválás a repülőtéren… mindegy, nem részletezem, elég annyit tudni a napomról, hogy finoman szólva, pocséknak indult. Elbúcsúzni a társamtól, ha csak egy kis időre, mindig fájdalmas, de ma még rosszabb volt, mint máskor. read more »
Miért szép?
Mert szépnek látom.
Szépnek látok mindent és mindenkit most… annyi, de annyi minden lezajlott bennem az elmúlt időszakban, hogy képtelenség lenne mindent leírni. read more »
Tanulj meg bízni.
Istenben.
Írta nekem egy kedves barátnőm pár napja, mire felcsattantam. Mivel hetek, hónapok óta tanulópénzen vagyok, kezdett elegem lenni a folytonos tanulásból… megbántottam, azt hittem, elege lett belőlem, ő pedig azt hitte, nekem meg belőle lett elegem, amiért prédikál nekem, és két napig mindketten azt hittük, elszakadt a varázs-burok… Azután megbeszéltük, eloszlott a komor felhő, és nagyon nagy szükségem van most erre a barátnőmre, ahogy a többire is… read more »
Kicsikét én
Nagyon rég írtam ide magamról… meg olyan is volt, hogy kitöröltem… amolyan bettisen… és aztán kinevettem saját magamat. Ennyire bizonytalan vagyok még mindig… folyamatosan. read more »
Mária
Nem értettem, miért kaptam annyi szeretetet azóta, hogy meghallottam Isten egy angyalát énekelni. Hiszen nem érdemeltem… sem őt, sem a kedvesem végtelen szeretetét, sem a barátaimét, senkiét, aki annyira és feltétel nélkül szeret. read more »
Angel no. 1
So this is my own private Angel no. 1. I would not be me without him. I love, love, love you so much dearest!!!!!!!! :-********
Ő tehát az én személyes 1. számú Angyalkám, aki nélkül nem lennék önmagam.
Lottó
Nálunk rendszeresen lottóznak. Apum egy életen át lottózott, soha nem nyert semmit; aztán pár éve egy nyeretlen szelvényt kihúztak a szomszédos lottózóban és nyert vele 3 milliót. Úgy gondoltuk akkor, ez volt az égiek jutalma neki, amiért olyan kitartóan szeretett volna nekünk jó életet biztosítani, amellett, hogy a halálba dolgozta és idegeskedte magát. read more »
De jó…
Klassz, beteg vagyok, alig állok a lábamon.
És Vili holnap utazik el.
És már ő is szédülget.
Pityergős napok ezek nekem, mert ismét elválás következik, pedig már azt hittem, könnyebb lesz most, de miért is lenne?
Egyszerűen csak pocsék nélküle, pocsék egy üres házba hazajönni, amikor az ember megszokta, hogy várja valaki, együtt főztök, együtt ébredtek, együtt zuhanyoztok, együtt néztek filmeket, együtt minden; vagy pedig kiszolgáljuk egymást, hiszen ez egy boldog kapcsolat velejárója, a másikat a tenyerünkön hordozni.
Megyek Táncoló talpak-at nézni vele, hátha jobb kedvem lesz.
Porszem
Már akkor sejtettem, hogy ki fog merülni szegény, amikor láttam, hogy majdnem egy hónappal meghoszabbították a turnéját. Hét hónap koncertezés. A tizenkettőből. Mindeközben rengeteg kisebb fellépés, kötelező pofavizit, a szokásos, ami “elvárható” egy fiatal énekes sztártól. Ha nem lenne ott a családja, a kedves, normális felfogású, szerető szülei, és az öccse, meg a valószínűleg nagyon jó barátai, már régen elveszett ember lenne. Ekkora siker ilyen kis idő leforgása alatt bárkit tönkretesz, az alkohol és kábítószer mámor-menedékébe taszít. Az ilyen mértékű rajongást, ami őt most körülveszi az Államokban (és lassan máshol is) épkézláb ember legyen, aki képes feldolgozni sérülés nélkül. Imádják, szeretik, egyre többet várnak tőle, követik, donganak körülötte, hiszen tehetsége és rendkívüli közvetlensége miatt ellenállhatatlan. Mindig kedves, mindig van egy jó szava mindenkihez, viccelődik, és nem szállt el magától. Egyelőre nem. Valószínűleg nem is fog már, mert biztos alapokat kapott Jack-től és Lindy-től, és most naponta áldhatja a fennvalót, hogy ilyen szülők gyermeke lehet! Csakhogy…
Még nincs május, és már fáradt… látni a képeken, és tegnap az American Idol-ban (az amerikai Megasztár) azt mondják, érces volt a hangja. Hát hogy is képzelték, hogy képes végicsinálni hét hónapnyi koncertezést, ilyen beleéléssel, szenvedéllyel? Ha pedig visszavesz, akkor azt mondják majd, már nem is érdekli az éneklés. Tudtam én, hogy jobb lett volna megmaradnia angyalnak… de az angyalok a földre vágynak, emberek karjaiba. Leszállt közénk, a fájdalom és gyönyör világába, és ki tudja, mi lesz vele itt? Ha nem tudnak rá eléggé vigyázni? Olyan kevés ideje van itt, ugye nem lehet, hogy… ugye nem?!
Enigma dala, a The return to innocence (Vissza az ártatlansághoz) megy éppen most a rádióban. Miért pont ez? Miért pont most? Ki üzen és mit? Miért nekem? Hisz nem tehetek semmit. Semmit.
Boldogság…?
Az egyik internetes fórumon olvasgattam ma, hogy ki merre for utazni hamarosan… London, Törökország, Tibet… És vártam a szokásos érzést, ami ilyenkor el szokott fogni: Istenem, milyen jó nekik, mennek világot látni, egy ismeretlen helyre…! Ám ez az érzés most egyáltalán nem él bennem; átgondoltam, mely országokba, helyekre szerettem volna mindig is eljutni, vagyis, felsorakoztattam kedvenc célpontjaimat: Kanada, Toszkána, Skócia, Írország, Montana állam, USA, Szentpétervár… read more »
Avatar
Been needing this for some time now. I look quite pretty, I must say 😀
Jó régóta kellett már egy avatar… tök szép vagyok itt 😀
Pizza, románc, Voice of America
Eddigi életem során összesen három pizzát sütöttem. A harmadikat nemrég, pár hónapja, tisztességes lett a tésztája is, a feltét is. A másodikat sok-sok évvel ezelőtt; annak a tésztája “szalonnásra” sikeredett, a feltét volt csak ehető, azt le is kapartuk a barátnőmmel, és elfogyasztottuk. Az első… az első azt hiszem, ha jól számolok utána, nyolc éve sült ki a Práter utcai sütőnkben, egy augusztusni forró napon. (Kis adalék: az erdélyi nyaralásunkat, melyen résztvett két bátyám és a két feleség is, ehhez az egy naphoz kellett igazítani; ragaszkodtam hozzá, hogy aznap otthon lehessek. Már nem emlékszem, mi volt ennyire égetően sürgős, hiszen születésnap nem lehetett, se enyém, se övé, névnap sem, valami a műsorral lehetett kapcsolatban…) Csinos, virágmintás kétrészes ruhát vettem fel, térdig érő szoknyával (kb akkor volt rajtam utoljára ilyen szoknya), spagettipántos felsővel, mindehhez vajszínű nyári kalapot (kalapot is utoljára akkor vettem fel, de talán az volt az első alkalom is- méghozzá a sógornőm esküvői kalapját- bizony). Előzőleg kértem a Pizza Hut-osoktól egy pizza-dobozt, azt kifestettem, kidekoráltam. És a gőzölgő pizzával elmentem a Bródy Sándor utcába, ahol leadtam a dobozt a portánál, azzal, hogy adja át egy bizonyos személynek, aki az épületben dolgozott aznap este is, mint minden szerdán. Jelzem, az illető személy elmondásai alapján a pizza tökéletes lett. Ez volt hát életem első és talán utolsó igazán jól sikerült pizzája. read more »
Régi…
Hihi. Kb öt éve voltunk ilyenek…
Hon, do you remember…? *smile and a kiss*
Zizzzzz
Lebegés van. Bőgés minden előzmény nélkül. Percekig, aztán amnézia. MI VAN?! Mi folyik a lefolyóba? Megzizzentem? Megint? Mikor lesz ennek vége? Mikor leszek képes megnézni valamit, azt mondani rá, hogy “klassz volt” aztán pá? Finito? Basta? De jó lenne normálisnak lenni, hej! Ehelyett a monitorra tapadok, és olvasgatok egy sík ismeretlenről. Hullára nem hat meg éppen most ebben a pillanatban, de ha meghallom énekelni, facsarodok mint egy citromos csók. Hát mi ez már megint? Békességet, csendet, nyugit akarok! Nem vihart és szélvészt, és legalább egy kicsit kisebb intenzitással, ha kérhetném, az új érzéseket bekapcsolni odafönt, hallja-e, Isten úr? Egy sima eufóriának már tudnék örülni. Annak is, ha nem toccsannék a képernyőre, és nem lenne ínhüvelygyulladásom a sok photoshopolástól. Ja, és kéretik a perverzitás határait súroló agyszüleményeket visszatartani másnak. Muszáj teletömködni a fejem olyannal, ami más, normálisabb egyedeket minimum röhögésre, és legrosszabb esetben a velem való kapcsolattartás beszüntetésére késztet? Magyarázatot követelek mindezekért. És unom már, hogy a mobilom akkor csörög, ha a kezembe veszem. Lesznek szívesek leszállni rólam odafönt!!!
Vasárnap
Gyerekek, 12 órát aludtam… a sztárokajégen után bezuhantam az ágyba és akkorát aludtam mint egy ház! kellett már… reggel pedig ötven percet tapostam, majd két órát töltöttem a kertben (annyira el van hanyagolva, egy hónap kell, amíg mindent megcsinálok benne… gyomlálás, a fű “átszellőztetése”, a fácskák körül kiszedni a füvet, stb), és délben reggeliztem. 🙂 Most pedig frissnek érzem magam, és Josh “Smile”-ját hallgatom, és közben Charlie Chaplin áll előttem és lóbálja a sétapálcáját, és persze a lelkem túlcsordul a pozitív gondolatoktól. 🙂 Ha már meguntam a Smile-t (kb egy óra), végre valahára rávetem magam a sorozataimra…
Gyönyörű a tavasz…
Vidámka*
*plagizálok, Katám találta ki, de megtetszett 😉
Szóval, vidámka. 🙂 Egy hete ilyenkor átbőgtem a teljes napot, úgy éreztem, vége a világnak. Talán vége is, egy kicsit. De még itt vagyok, és mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.
Visszafizette az ebay-es eladó a pénzt arra a lemezre, amiről kiderült, hogy nem a nekem kellő változat, rendes volt.
Itt a tavasz, érzem a levegőben, ragyog, illatozik, kacag, kecsegtet. Napfény nélkül halott lennék, szó szerint, nekem lételemem a fény, a melegség, a derűlátás. Érzem, tele az élet lehetőségekkel- erről szól a tavasz, nem? read more »
Lebegj!
Miért nem tudom megfogalmazni, amit érzek? Gyatra próbálkozás minden, amit szavakba öntök, pedig volt idő (előfordul még időnként), amikor meg voltam győződve arról, hogy nekem írnom kell. Őszinte csodálattal tudok lenni mindenki iránt, aki képes úgy leírni valamit, hogy beleborzongok, és most nem leírásokra gondolok, mert azon a területen kivételesen elfogadhatónak tartom magam- nem, a lényegről beszélek. Az örök igazságokról. Amik életünk alappillérei, amik soha meg nem válaszolható kérdsések alapján ötlenek a fejünkbe. Amik kapcsán úgy érezzük, magasabb rendűek vagyunk az állatoknál. read more »
Félek
Hát, tekintve, hogy pár éjszakája álmodtam egy rémeset (nem emlékszem rá), és utána sokáig nem tudtam elaludni, mert rettegtem a fehér falaktól, amiket megvilágított a hold, rettegtem felkapcsolni a lámpát, mert akkor a szembelévő tükörbe kellett volna néznem, a párom kiment a mosdóba, és féltem az ajtó felé nézni, mert a sötét folyosó látszott mögötte, aztán féltem a mellettem alvó páromra nézni, mert szemvédővel alszik (őt a fény zavarja reggel) és olyan volt, mintha kivájták volna a szemeit- ma pedig sétálni mentünk, este, sötét volt, féltem a fák árnyékaitól, a tenger hullámaitól, mert nem láttam, csak hallottam őket, a távoli emberi alakoktól, a hangoktól, a francba, mindentől féltem- szóval ideje kimondanom, hogy félek a sötétségtől. read more »
